1. fejezet

LIAM

 - Nem hiszem el, hogy Eleanor megcsalt!

Louis már egy órája csak sírt. Ma reggel tudta meg a hírt és azonnal szakított a barátnőjével. Niall-lel mindketten tudtuk, hogy a csaj már hónapok óta összejár Zaynnel, de reméltük, hogy észhez térnek. Sajnos nem így történt. Fogalmam sem volt, ki adhatta le a drótot Louisnak, de a srác rettentően össze volt törve.

 - Megölöm azt, akivel megcsalt! Megölöm! 

Niall egy újabb zsepit húzott elő a dobozból és Louis kezébe nyomta. Zayn nem szólt semmit, csak a cipője orrát tanulmányozta. Fogalma sem volt róla, hogy tudunk a dologról. Ha Louis nem veri össze, én fogom!

Közben lépteket hallottunk az előszobából, majd Harry benyitott az ajtón.

 - Megjöttem! - kiabálta, majd lefagyott és értetlenül bámult ránk. - Mi van?

 - Eleanor megcsalt - zokogott Louis.

Harry szemei tágra nyíltak.

 - Mi? Mikor? Hol? TUDJÁTOK, HOGY KIVEL?

 - Semmit nem tudunk, de az biztos, hogy kicsinálom azt a szemetet.

 - Louis, lélegezz mélyeket - ajánlotta neki Niall, majd tovább adogatta a zsepiket.

Louis nem szólt semmit, csak üres tekintettel meredt maga elé. 

 - Srácok, öö, izéé... Sajnálom, de... Nekem mennem kell - dadogott Zayn. 

Nem volt feltűnő, kicsit sem. Odasétált Louishoz, hátba veregette, majd elment.

Harry leült a helyére, Louis mellé.

 - Ezt meg mi lelte? Mint aki szellemet látott.

Vállat vontam. Úgy döntöttem, inkább hallgatok, minthogy hazudnom kelljen. Egyelőre nem akartam felfedni a dolgot. Sürgősen beszélnem kellett Niall-lel...

NIALL

 - Niall, ki tudnál jönni egy kicsit? Segítened kellene kiszedni a csirkét a sütőből, tudod, a múltkor is megégettem magam - hadarta Liam.

 - De nincs is csir... 

 - Csak gyere már! - szakított félbe.

Gondoltam, miről akart beszélni, szóval felálltam, becsuktam az ajtót, és követtem a konyhába.

 - Kiszedni a csirkét a sütőből? Jó, hogy nem csillámpónikra vadászunk Narniában - mondtam cinikusan.

 - Nem az a lényeg - forgatta a szemét Liam. - Beszélnünk kellene Zaynnel.

 - Én aztán hozzá nem szólok, vallja csak be magától.

 - Szerinted be fogja?

Erre inkább nem mondtam semmit, mivel mindketten tudtuk a választ. Biztos nem fogja bevallani.

 - De most komolyan, van csirke? - kérdezem, mert majd' éhen haltam.

 - Lesz, ha rendelünk a Nando's-ból. Leadom a honlapon a rendelést.

 - Várj, kérdezzük meg Louist és Harryt is.

Berontottam a szobába. Harry továbbra is Louis mellett ült, mostmár ő adogatta neki a zsepiket, miközben próbálta megvigasztalni síró barátját.

 - Kell csirke?

 - Kiszedtétek a sütőből? - kérdezte Harry.

 - Nem, rendelünk a Nando's...

Ekkor leesett, hogy elszóltam magam. A franc. Becsaptam magam mögött az ajtót, és visszarohantam Liamhez. 

 - Niall, te idióta! 

 - Jól van, tudom. Elfelejtettem, hogy csirkét sütünk.

 - Meglepő, nem gondoltam volna, hogy te el tudsz feledkezni a csirkéről.

 - Akkor most rendelünk, vagy nem? - sürgettem Liamet. Kezdtem ideges lenni...

LIAM

Bekapcsoltam az iPad-emet és felmentem a Nando's honlapjára. Azt írták, hogy technikai okok miatt nem tudnak házhoz szállítani. Niall számára ez a hír valószínűleg a világ végét jelentette.

 - Nem szállítanak házhoz.

 - Liam, nekem szükségem van a csirkére.

 - Rendeljünk a KFC-ből?

 - Kizárt. Inkább sétáljunk a Nando's-ba.

Meg sem próbáltam vitatkozni vele, úgysem értem volna el semmit. Ha Niall csirkét akart, akkor addig nem nyugodott meg, amíg meg nem kapta azt.

 - Rendben, akkor induljunk. Ha már lebuktunk, meg is kérdezhetnénk Harryéket, hogy hozzunk-e a valamit.

 - Kérdezd, engem már hülyének néztek egyszer. Addig felöltözök.

Bólintottam, majd bementem a fiúkhoz. Semmit sem változott a helyzet: Louis továbbra is az ágyon sírt, Harry pedig némán ült mellette és zsepiket adagolta.

 - Srácok, kértek valamit a Nando's-ból?

 - Nem vagyok éhes - nyöszörgött Louis.

 - Hozz 10 csirkeszárnyat, az bőven elég lesz most négyünknek.

 - Oké. Kell még valami?

 - Hozzatok olyan csokit, amilyet a múltkor. Az nagyon finom volt - pillantott fel Louis.

 - Rendben. Nemsokára jövünk - mosolyogtam rá.

Kisétáltam a szobából és Niall után mentem, aki már idegesen toporgott a bejárati ajtóban. Mindig így viselkedett, amikor éhes volt.

 - Indulhatunk? 

 - Várj már, felveszem a kabátom.

 - Tőlem tüdőgyulladást is kaphatsz, nem érdekel. Éhes vagyok.

Mikor végeztem, kirontott az ajtón és előre rohant. Felnevettem. Mi lenne velem ezek a srácok nélkül?