8. fejezet

NIALL

Megütközve bámultunk Zaynre. Komolyan azt mondta, hogy ő is szereti Eleanort? Mindenki megörült? Mi van abban a csajban? Liamre pillantottam. Reméltem, hogy ő nem zúgott bele...

Senki sem szólt semmit. A helyzet kezdett túl kínos lenni, én pedig nem bírtam magammal. A lábaim életre keltek.

 - Niall, te meg mi a francot csinálsz? - mordult fel Liam.

 - Semmit.

 - Mi az, hogy semmit? Komolyan gondoltad, hogy nekiállsz itt pattogni?

 - Nem tudok mit csinálni!

 - Nem érdekel. Állítsd le magad, gondolkodnom kell.

Felsóhajtottam és leültem a konyhapulthoz. Le akartam foglalni magam valamivel. Zayn időközben felszívódott, így a körbe-körbe mászkáló Liamet kezdtem figyelni, miközben a lábaim tovább mozogtak a szék alatt.

Nem voltam hiperaktív, vagy bármi ilyesmi, csak szerettem idegesíteni a srácokat. Ennek pedig a legjobb módja az volt, ha a legváratlanabb helyzetekben kezdtem bele az ír táncba. Egy idő után ez berögzült és a szokásommá vált. A többiek persze továbbra is a plafonra másztak tőle, ettől pedig még jobban élveztem.

 - Liam, nem tudnál megállni egy helyben? Kezdek elszédülni.

 - Gondolkozom.

 - És ahhoz feltétlen mászkálnod kell?

 - Hagyj már békén, nem direkt csinálom. Ha nem tetszik, becsukhatod a szemed.

Ezt megjegyeztem. Ő körözhetett, én meg nem néptáncolhattam? Igazságtalanság.

Hirtelen megállt és felcsillant a szeme.

 - Megvan!

 - Mi van meg?

 - Az ötletem - vigyorodott el, majd kiszáguldott a konyhából.

Nekem sem kellett több, utánarohantam. Végre történt valami izgalom is. Épp időben értem ki a nappaliba, hogy lássam, ahogy Liam erőszakkal eltulajdonítja Harry telefonját és eszeveszetten nyomkodni kezdi, miközben a gazdája elől menekül.

Nevetnem kellett. Rettentően viccesek voltak.

 - Add vissza! Liam! Add vissza!

 - Fogd le! - intett nekem Liam.

Eleget tettem a kérésnek. Elkaptam Harryt, egy hirtelen mozdulattal ledöntöttem a lábáról és ráültem. Azonnal elkezdett rugdalózni, majd belém harapott. Aztán újra. Majd újra.

Felszisszentem. Fájt.

 - Harry, ha a helyedben lennék, lenyugodnék.

 - Minek?

 - Nem akarnék tovább rontani a helyzetemen.

Még vágott egy mérges grimaszt, de megadta magát. Ezt a csatát én nyertem.

Körbenéztem. Liamet kerestem a szememmel, de sehol sem láttam. Hirtelen csapódott a bejárati ajtó, majd hallottam, ahogy egy autó kihajt az utcára.

 - Leszállnál rólam? Nehéz vagy.

 - Viseld el!

Nem akartam kommunikálni Harryvel. Túlságosan mérges voltam rá.

 - Srácok, most őszintén. Ti mi a fenét csináltok?

LOUIS

Zavarodottan méregettem a srácokat. Harry a földön feküdt, Niall pedig rajta üldögélt. A köztük lévő feszültséget még én is éreztem.

 - Ööö... Mi csak... Harry?

 - A turné koreográfiáját gyakoroljuk. 

 - Ja, igen. A koreográfiát.

Felhúztam a szemöldököm. 

 - Nem is emlékszem ilyen elemre a koreográfiából.

 - Ez nem meglepő, mert... Miért is, Niall?

 - Mert izé... Most hívott Matt, hogy benne lesz.

 - Pontosan. Megmutassuk?

Megráztam a fejem és levágódtam a kanapéra. Nyilvánvaló volt, hogy ezt az egészet csak kitalálták. Valamit nagyon el akartak titkolni. Valami olyat, aminek köze lehetett Eleanorhoz.

 - Amúgy Liam hová ment?

 - Fogalmam sincs - morogta Niall, miközben lemászott Harryről és a szobája felé indult.

 - Hová mész?

 - Pakolok. Holnap turné.

Elmosolyodtam. Legalább ez eltereli majd a figyelmemet erről az egész Eleanoros cirkuszról. 

 - Mizu, Lou? - ült le mellém Harry.

Felpillantottam. Még van kép itt csevegni velem, miközben vele csalt meg a barátnőm? Micsoda barát. 

Próbáltam barátságos arcot varázsolni magamnak.

 - Semmi különös. Te sem tudod, hová ment Liam?

 - Fogalmam sincs. De elvitte a telefonom.

Megérdemelted, te szemétláda.

 - Sajnálom. Kimegyek, keresek csokit.

 - NE! 

Szuperszonikus sebességgel pattant fel. Talán csak nem attól félt, hogy meglátom az újságjait? Harold, már rég tudom, hogy miket művelsz.

 - Miért ne?

 - Mert, izé... 

Mi van, nem tudsz mit kitalálni? 

 - Hallgatlak. 

 - Megettem.

Komolyabban belegondolva ebben tényleg volt valami. Csokit ugyanis nem találtam a garázsban. Csak újságokat, de azokat nem kellett volna.

 - Megetted?

 - Igen. Bocsánat.

 - Nem beszélek veled.

 - De most miért?

 - Megetted a csokimat. Ez főbenjáró bűn.

 - De Louis...

 - Nincs de. Megyek pakolni.

Nem vártam meg, hogy mondjon valamit. Nem tudtam vele egy légtérben tartózkodni. A legjobb barátom volt. Hogy tehetett ilyet?

LIAM

Kiszálltam a kocsiból és elindultam a park közepén lévő tó felé. Az eső esett, így a fejembe húztam Harry kabátjának a kapucniját is.

Körbenéztem. Eleanor még nem volt sehol.

Igen, Eleanorra vártam. nem tudtam miért, de beszélnem kellett vele. Ezért írtam Harry telefonjáról és vettem fel a kabátját. Azt akartam, hogy azt higgye, vele találkozik. Másképp biztosan nem jött volna el.

Hirtelen egy kéz érintette meg a vállamat.

 - Harry?

Vettem egy mély levegőt és megfordultam. Eleanor először meglepődött, majd hideg tekintettel kezdett méregetni.

 - Liam? Mit akarsz tőlem?

Éreztem a megvetést és az utálatot a hangjában. Én sem éreztem másképp, mégis kirázott a hideg.

 - Beszélnünk kell.

 - Miről tudnánk mi beszélni?

 - Nagyon is sok mindenről. Például Louisról.

A tekintete elkomorodott, de a szája gúnyos mosolyra húzódott.

 - Róla nincs mondanivalóm. Vége.

 - Hát jó. És mi a helyzet Harryvel?

Megrezzent és ijedt pillantással nézett rám. Az arcáról eltűnt mindenféle gúny és megvetés. 

 - Mit tudsz?

 - Mindent. Zayn elmondta.

 - Ugye Louis nem tudja?

 - Nem.

Felsóhajtott és leült egy fa tövébe. Az eső továbbra is zuhogott, ő pedig ott ült a sárban. Ezt valahogy sosem gondoltam volna róla.

 - Ugye nem mondjátok el neki? Nem akarom, hogy összetörjön.

 - Már így is összetörted. Szeret téged, jobban, mint bárki mást.

 - Én is szeretem.

Felnevettem. Hogy ő is szerette volna Louist? Életem egyik legjobb vicce volt.

 - Nem hiszed el, igaz? 

 - Ha annyira szereted, miért csaltad meg Harryvel?

 - Én nem tudom. Ez... Túlságosan bonyolult, és...

Nem tudta folytatni, hanem kétségbeesetten zokogni kezdett. Az egész teste remegett, a szemei tele voltak fájdalommal. Igazi fájdalommal.

Nem értettem semmit, teljesen összezavart. Ez nem az az Eleanor volt, akit ismertem. Nyoma sem volt a kegyetlenségnek, a gúnynak, a ridegségnek. Mintha az a réteg egyszerűen csak lehullott volna róla. Ez az Eleanor kétségbeesett, sebezhető és reménytelenül szerelmes volt. Ez lehetett az az Eleanor, akit Louis ismert és szeretett.

 - Most mindenki ribancnak gondol, ugye?

Nem szóltam semmit. Mi van, ha csak szórakozik? Nem akartam bedőlni neki. A szememben első sorban még mindig egy számitó, kegyetlen fiatal nő volt, aki csak eszközként használta az embereket.

De Istenem, olyan igazinak tűnt.

 - Liam, hinned kell nekem.

 - Fogalmam sincs, mit higgyek Eleanor. Megcsaltad.

 - Tudom. Én csak... Teljesen össze vagyok zavarodva és nem tudom, mit érzek. Szeretem Louist, komolyan szeretem. Szükségem van rá, mintha csak a levegő lenne. De Harryt is szeretem. Nem tudom, én... Én csak...
Újra zokogni kezdtem. Nem tudtam neki mit mondani. Lassan leültem mellé és magamhoz öleltem. Fogalmam sem volt, mit csinálok, de abban a pillanatban ez tűnt helyesnek.
 - Szörnyű ember vagyok, igaz?
 - Eddig azt hittem, hogy igen, de kezdem azt érezni, hogy semmit sem tudok rólad.
 - Tudom, de... Ez nagyon nehéz. Fogalmad sincs, hogy mennyire.
Nem értettem, hogy miről beszélt. Igazából nem értettem semmit. Valami azt súgta, hogy egyáltalán nem olyan ember, mint amilyennek mutatja magát. Még sosem láttam ilyennek, mint most. Csak remélni tudtam, hogy ez az igazi arca.


Sziasztok! Bocsi, hogy tegnap nem hoztam a részt, de nagyon sok dolgom volt. Remélem ez tetszeni fog. Kommenteket szeretnénk! Csok, Carmen xxx