2. fejezet

HARRY

Hallottam, ahogy becsapódik az ajtó. Tudtam, hogy Niall volt az. Annyira éhes lehetett, hogy azt a fáradságot se vette, hogy használja a kilincset. Ölni tudott volna a Nando's csirkéért.

 - Szerinted most is a pasival van? - szakította félbe gondolatmenetemet Louis.

 - Mi? Kicsoda? - riadtam fel.

 - Eleanor. Szerinted most is a pasival van?

 - Nem tudom. De ha rájövök, hogy ki tette ezt, esküszöm, hogy megölöm. Vagy legalábbis megverem. Nem akarok börtönbe kerülni.

 - Köszönöm - nevetett fel. Végre.

Megcsörrent a telefonom. Joe volt az, az aranyszívű menedzserünk. Remek, már csak ő hiányzott. Felvettem, majd kihangosítottam.

 - Mizu Harry? - szólt bele, hanyagolva a köszönést. - Mi van Eleanorral?

Teljesen leblokkoltam, Louis ráadásul valószínűleg hallotta. Gyorsan rápillantottam, de szerencsére nem figyelt.

 - Szakítottak.

 - De nem úgy volt, hogy ő meg... - erre már Louis is felkapta a fejét.

 - NEM! - ordítottam rá.

 - Szia, Joe! - szólalt meg Louis.

 - Szeva, Louis! Nem is tudtam, hogy ott vagy - persze neki köszönt.

 - Szóval mit akarsz Joe? - próbáltam minél rövidebbre fogni ezt a beszélgetést.

 - Öh, igazából... Annyira nem fontos, majd máskor elmondom. Ki kell vennem a csirkét a sütőből - csapta le a telefont.

Idióta. Miért pont csirke?

LOUIS

Csirke? Mi van itt? Mintha Liam is azt mondta volna Niall-nek, hogy a csirkét veszik ki a sütőből. Utána meg elmentek a Nando's-ba. Csirkéért!

Harryre pillantottam. A telefonját nyomkodta, biztosan Twitterezett.

 - Louis! Képzeld, ma van a csirkeevés világnapja - lelkendezett.

 - Remélem nem hűl ki az ünnepi kajánk... Amúgy meg honnan veszed?

 - Benne van a trendekben.

 - Gondolhattam volna...

 - Ugyan már Lou! Most miért vagy ilyen?

Felsóhajtottam. Vajon le fog esni neki, hogy most szakítottam Eleanorral? Eszembe jutott a történet, amikor az égen kereste a döglött madarat. Nem, valószínűleg nem fog leesni neki...

 - Ja, Eleanor - mondta, majd tovább Twitterezett.

Azta, eszébe jutott! Harry volt a legjobb barátom, de néha legszívesebben fejbevágtam volna a telefonjával.

 - Ne legyél már ilyen! Ne add meg Eleanornak azt örömöt, hogy itt sírsz miatta.

 - Harry, csak ma reggel szakítottunk.

Azt már inkább nem tettem szóvá, hogy már nem is sírok. Néha igazán jól esett volna, ha egy kicsit megértőbb és figyelmesebb lett volna.

 - Jól van, bocsi. csak nem tudom, hogy ilyenkor mit kell mondani - nézett rám bűnbánóan, miközben lerakta a telefont. Haladás. - De hé! Szingli vagy!

 - És?

 - És gondolj csak bele, ha magányos lennél éjszaka...

 - Csak azt ne mondd, hogy te itt lennél nekem, Harold - sóhajtottam fel.

 - Arra gondoltam, hogy bármelyik lányt felhozhatnád - magyarázta. - De ahogy gondolod! Tudod, hogy én mindenre nyitott vagyok.

Most komolyan ezt mondta? Rámkacsintott! Kezdtem félni Harry közelében... Csak siessenek Liamék!

LIAM

- Ó, ne! - nyögtem fel.

Rajongók. Mindenhol a Nando's előtt. Megtaláltak, szokás szerint. Szerettük őket és tényleg nekik köszönhettünk mindent, de voltak közöttük elvetemültek. Olyanok, akik sikítoztak, sírtak és megpróbálták rólunk letépni a ruhát. Ők is ilyenek voltak.

Hátrafordultam Niall-hez, aki a telefonját szorongatta sápadtan.

 - Honnan tudhatták?

 - Harry kiírta Twitterre, hogy itt vagyunk.

Idióta. Életveszélybe sodort minket. Nem kap csirkét!

 - Liam! Szerintem fussunk. Ha sokáig maradunk, kihűl a csirke és újramelegítve nem jó...

Hát jó, most vagy soha! Egyik kezemmel megragadtam Niall pulcsiját, másikkal a szatyrot és rohanni kezdtem. A csajok egy ideig követtek minket, de lassan sikerült leráznunk őket. Megmenekültünk.

Megálltunk pihenni egy elhagyatottabb sarkon.

 - Megvan a kaja? - kérdezte Niall.

 - Igen, megvan.

 - Akkor jó. Amúgy nem kapsz belőle.

 - Miért? Én fizettem!

 - Nem érdekel. Kinyújtottad a pulcsi... Úristen!

 - Mi az?

Elmutatott a Starbuck's irányába, ahol Zayn és Eleanor sugdolóztak. Nem akartam elhinni, hogy képesek ezt tenni Louis-val.

Haaalo emberek! Kommenteknek örülnénk. Carmen :))