11. fejezet

NIALL

Nem értettem, hogy Liam miért pont Louist küldte ki. A lehető legrosszabb állapotában csoda, hogy nem ütötte le valamivel. Sohasem volt tanácsos felkelés után nyaggatni, még olyan hétköznapi dolgokkal sem, mint a szemét kivivése.

 - Harry! Tedd le a gofrikat! Nem azért szenvedtem velük, hogy egyedül megedd az egészet. Megvárjuk Louist - csapott a kezére Liam.

 - Már vagy öt perce kint van! Beleesett a kukába, vagy micsoda? Megyek és berángatom.

 - Most nem mehetsz ki.

Nem értettük, hogy miről beszélt. Ha Harry nem mehetett, akkor majd én. Már mondhatni éhen haltam.

 - Niall! Te sem mehetsz!

Nem törődtem vele, továbbmasíroztam a bejárati ajtó felé. Liam arca vörös színűre váltott, megdöbbentő gyorsasággal ugrott elém, és tuszkolt vissza a konyhába.

 - Nem megy senki sehova!

Ha ennyire fontos volt neki, akkor legyen, bár nem sokáig bírtam már kaja nélkül. A bejárati ajtót bámulva vártam, hogy Louis végre visszajöjjön. Nem hiába.

 - Végre! Ehetünk végre? - szólalt meg Harry, és feltűnően a gofrikra mutatott.

Nem vártam meg a választ, hanem rájuk vetettem magam, de Louis megelőzött, felkapott hármat, és otthagyott minket. Vagyis csak akart, én utána mentem.

 - Mi a baj?

Hirtelen megfordult, és rám nézett. Kipirult volt, látszott rajta, hogy csak egy hajszál választja el attól, hogy kifakadjon és sírni kezdjen. Az arcán semmi mást nem láttam, csak fájdalmat. Sok fájdalmat. Mi történhetett?

 - Niall, én nem bírom - szűrte a szavakat fogai között.

 - Hé! Nekem elmondhatod.

 - Eleanor.

Talán megtalálta az újságokat a kukában? Vagy valaki elmondta neki odakint? Nagyon megrémültem, de próbáltam nem mutatni. Ha mégsem tudta, akkor nem árulhattam el magam.

 - Terhes. Niall, szeretem őt, és nem tudok mit csinálni.

A vállamra borult, átölelt és zokogni kezdett. El sem bírtam képzelni, min mehetett át.

 - Ti meg mit csináltok? - a pillanatot Harry szakította félbe.

Louis egy megsemmisítő pillantást küldött felé, majd a fürdőszobába ment, és kulcsra zárta az ajtót.

 - Ez meg miért nézett így? - értetlenkedett.

Meg sem várta, hogy válaszoljak, megfogta a karom és a konyhába vonszolt. Kérdőre kellett vonnom Liamet, tudott valamit, amit mi nem.

 - Szóval? Mi volt ez az egész? - néztem rá válaszokat várva.

 - Tegnap este Eleanorral beszéltem, és elmondta, hogy terhes.

Zayn kiköpte a gofriját, Harry szoborrá változott, én pedig csak pislogtam. Miért nem lepett meg?

 - Ugye nem tőlem?

 - Halkabban, Harold. Nem hangszigeteltek a falak. És nem, nem tudom. Csak ennyit mondott.

Nem kellett atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy kitaláljuk, mire gondolt. Lehet, hogy övé volt a gyerek? Teljesen kiverte a víz, meg sem tudott mukkanni.

 - Istenem, ezt nem hiszem el! - a fejét fogta, közben körbe-körbe járkált.

Mindenki ledermedt. Zaynt nem sok választotta el a kiborulástól. Attól, hogy ő nem cuccolt össze a csajjal, még szerette őt. Most meg kiderült, hogy terhes.

 - Levegőre van szükségem - ezzel felállt, és szinte kifutott a házból.

Nem sokára Harry is követte, csak ő a hátsó ajtón keresztül. Ketten maradtunk Liammel.

 - Legalább több marad nekem.

Felkaptam az összes gofrit, egy tányérra tettem őket, és a nappaliba indultam velük.

 - Csak ne vidd túlzásba az együttérzést - kiabált utánam.

 - Ha én is depis leszek, az jó lesz? Nem.

 - Igazad van.

Lehuppant mellém, és bekapcsolta a TV-t. A tálat elhúztam előle. Nehogy már megegye előlem!

 - Ácsi, én sütöttem. Adsz, vagy álmodban leborotválom a hajad.

Azt nem hagyhattam. A gofriktól tiszta lekváros lett a keze, de nem zavarta. Beletúrt a hajamba.

 - Amúgy - csámcsogtam - így nem fogunk háromnegyed óra múlva indulni.

Csóválni kezdte a fejét.

 - Írok SMS-t Joenak, hogy közbejött valami. Este indulunk, addig megmoshatod a hajad.

Kacsintott egyet, majd bepötyögte a telefonjába: "Balhé van. Este indulunk, holnap találkozunk az első helyszínen. Bocsi. Liam".

LOUIS

Képtelen voltam felfogni a történteket. Többször is pofon vágtam, megcsíptem magam, hátha csak álmodtam, de hasztalanul. Amikor Eleanor bejelentette, hogy terhes, az első gondolatom az volt, hogy mi van, ha enyém a gyerek? Gondját kell majd viselnem. Milyen lesz az élete? Apuci megállás nélkül turnézik, interjúkra jár, anyuci fehérneműmodell, aki annak idején megcsalta őt a legjobb barátjával, ó, és tényleg, apuci jópofizik vele, mintha mi sem történt volna. Nem leszek képes mindezt magamban tartani. Az is lehet, hogy Harry az apa. Egy gyenge pillanatomban - amilyen ez is volt - ki fogok fakadni, és minden, amit nem szabadna tudnom, egyszerűen kijön belőlem. Mint a genny. Minél tovább van benned, és minél több, annál rosszabb. Ugyanakkor nem tudtam magam elképzelni a fiúk nélkül, a lényemmé váltak. Teljesen elmerültem a gondolataimban, amikor valaki dörömbölni kezdett a fürdőszobaajtón.

 - Louis! - Liam volt az, felismertem a hangját. - Nem most indulunk, estig még van idő.

Ez az! Úgysem lettem volna kész időben a pakolással.

 - Louis! Ott vagy még? Louis!

Ijedtnek tűnt, úgyhogy kinyitottam az ajtót, hogy lásson. Megkönnyebbült, én pedig az ajtófélfának dőltem.

 - Óh, hál'Istennek! - megölelt.

 - Oké, Liam, mi a baj?

 - Én, öö. Nem tudtam, hogy miért nem válaszolsz.

 - Miért ne válaszolnék? - húztam fel a szemöldököm, mintha nem tudtam volna, mire gondolt.

Azt hitte, hogy be akartam gyógyszerezni magam. Mi mást?

 - Oké, hagyjuk. Szerintem folytasd a pakolást, este hat-hét óra körül el kellene indulnunk, ha időben Liverpoolba szeretnénk érni.

Bólintottam, majd úgy döntöttem, hogy eszek még gofrit. A fürdőbe csak hármat vittem, ami közel sem volt elég.

 - Niall, van még gofri?

Lekváros szájjal vigyorgott rám, amiből leesett, hogy elfogyott.

 - Megütlek! Mi az, hogy megeszed? He?

Ráfeküdtem, és a haját borzolgattam, amikor éreztem, hogy ragad.

 - Fuj! Mi ez? - ösztönösen a ruhámba kentem az ismeretlen eredetű trutyit. Idióta.

 - Lekvár! - kiáltotta Liam, aztán az öklét maga elé húzta, a karját kinyújtotta, és énekelve, szökellve felénk indult. - A végtelenbe, és tovább!

Mint egy faltörő kos, felénk futott, útközben belenyújt a gofris tányérba, ami tiszta lekvár volt, majd közénk ugrott, mindkettőnket összemocskolva.
 - Neked mániád, hogy mindenkit összekoszolsz? - kapálózott Niall. - Örülök, ha kijön ez a ragacs a hajamból! Fuj!
Villódzó szemekkel nézett rá, aztán felpattant és a szobájába rohant.
 - Szerintem megbántottad - tudattam Liammel.
 - Majd kiheveri. Legalább összepakol.
Nekem sem ártott volna, de valahogy nem bírtam magam rászánni.
 - Amúgy hogy vagy? Tudod, Eleanor.
Fogalmam sem volt, hogy honnan szerzett tudomást róla, valószínűleg Niall beavatta.
 - Rosszul. Nem tudom, hogy enyém a gyerek, vagy H...
A számra csaptam. Majdnem elszóltam magam, de szerencsére Liam nem értette az utolsó betűt, így ráfogta arra, hogy csak nem akartam beszélni róla.
 - Minden rendben lesz - megértően nézett rám.
Lehet, hogy néha rájött az öt perc, de ilyen helyzetekben mindig számíthattam rá. Nem úgy, mint Harryre.
 - Összepakoltál már? - végre témaváltás.
 - Nem teljesen. Nem akarok. Utálok pakolni, sosem fér bele a bőröndbe semmi.
 - Louis. Átlagosan három-négy bőröndöt hozol magaddal. Szerintem csak nem tudsz szelektálni.
 - De okos itt valaki.
A konyhába futottam, kivettem a fiókból egy rakat kanalat és visszaültem mellé.
 - Legalább ruhamániám van, nem kanálfóbiám.
A kanalak láttára felpattant és a szoba másik végébe szaladt. Imádtam ezzel rémisztgetni, egyszer teleszórtam velük az ágyát.
 - Vidd innen őket! Ezt nem teheted! Kegyetlenség!
A földre terültem a röhögéstől. Hihetetlenül vicces látványt nyújtott, ahogy majdnem maga alá csinált. Amint látta, hogy már biztonságos, felkapta a tányért és a fejembe döngölte.
 - Ezt kapod! Kiirtok minden répát a Földről!
 - Azt ne!
Próbáltam magamról levakarni, nem sok sikerrel. Miután sikerült, elégedett arccal visszaült mellém.
 - Nézzünk filmet.
Nem tűnt fel, hogy tiszta lekvár voltam?
 - Tegyél be valamit.
A Barátság extrákkal-t kikereste, majd benyomta a Blu-ray lejátszóba.
Mire vége lett a filmnek, már fél négy volt.
 - Harry, Zayn? - csak ekkor esett le, hogy nem voltak itt.
 - Elmentek kajálni valamit.
Hazugságnak is rossz volt, szóval inkább nem kértem részleteket. Biztosan köze volt Eleanorhoz.
 - Oké. Én megyek, és a ruhamániámat megpróbálom összebarátkoztatni a bőröndökkel - puszit küldtem Liamnek, és a szobámba siettem.
Két és fél óra alatt készen kellett lennem a csomagolással, a fürdéssel, mivel teljesen ragadtam. Kihívás elfogadva!

HARRY

 - Harry, már mindjárt hat óra van! Haza kellene mennünk.

Zayn hiába próbálkozott, nem akartam felállni a padról. Nem akartam csinálni semmit. Ha normális körülmények között kiderült volna, hogy gyerekem lesz attól a nőtől, akit szeretek, örömtáncot járnék, de így inkább átoknak tűnt. Nem számított, hogy enyém vagy Louisé volt a pici, mindkettő variáció katasztrofális.

 - Harry! Háromnegyed hat van! Remélem nem kell már pakolnod.

 - Hogy mennyi?

 - Gratulálunk, Mr Styles, jól hallotta. Most legyen szíves visszafáradni a házba, mielőtt elindul a busz, és itt hagy minket. Csók.

 - Nem kell ilyen szépen mondani.

Forgatni kezdte a szemeit, megfogta a kezem és felráncigált a padról. Egy kis kedvesség nem esett volna rosszul, bár tudtam, hogy nem érdemeltem meg.

 - Jól van, megy magamtól is - fintorogtam.
Miközben hazafelé sétáltunk, nem sokat beszéltünk. Nem volt miről. Kár volt őt is belerángatnom ebbe az egész Eleanoros dologba, mivel ha kiderül, őt is utálni fogja Louis. A udvaron a turnébuszunkat pillantottam meg, mellette Niall, Liam és Louis ácsorogtak a bőröndjeikkel.
 - Siessetek, negyed órán belül menni kellene - sürgettek minket.
Még szerencse, hogy kész voltunk a pakolással. Tíz perc múlva utazásra készen léptem ki a hidegbe, már csak Zayn hiányzott. Minek akarta belőni a haját egy négyórás éjszakai utazásra?
 - Indulhatunk!
Végre! Felpakoltuk a bőröndöket, beültünk, és akkor elfogott a hányinger. Minden megvolt benne, amiből Louis akármit is megtudhatott volna rólam és Eleanorról. TV, újság, iPad, telefon, és laptop mindenhol. Távol kellett tartanom, ezért mellé ültem, hogy figyeljem.
Niall úgy döntött, hogy berak egy fimet. TV kilőve! Zaynt lefoglalta a táskája, Liam pedig csak bámult ki az ablakon. Louis egy újságért nyúlt.
 - Azt inkább ne! Nincs benne semmi érdekes, csak alaptalan butaságok.
Esküdni mertem volna, hogy valamit motyogott, úgyhogy megböktem Liamet, és beavattam a tervembe.
 - Ne engedd, hogy akármilyen kommunikációs eszközhöz nyúljon! Nem szeretnék lebukni.
A hüvelyujjával felfelé mutatott jelezve, hogy felőle oké, és elvette az iPadet, hogy egy lehetőséggel kevesebb legyen.
Negyed óra múlva a Louis telefonjáért nyúlt, de le volt merülve. Ez mégis csak az én napom?
Hamar kiderült, hogy nem, ugyanis ezúttal a laptopot nézte ki magának.
 - Azt se! Ma reggel nem működött - próbáltam improvizálni.
 - Nekem még működött délután, rajta néztem meg az útvonalat.
Gondolkozz Harry, gondolkozz!
 - Mit akarsz rajta csinálni? - húztam az időt.
 - Twitter.
 - Az összeomlott ma reggel.
Mondd, hogy ma még nem Twitterezett, mondd, hogy ma még nem Twitterezett!
 - Tegnap még működött.
Nem értette, hogy miért nem akartam engedni neki. Látszólag gyorsan túltette magát rajta, és Niallhez bekapcsolódott a filmnézésbe.
Egy kis idő után azonban visszaült mellém, és kitépte a kezeimből a laptopot. Éppen Twittereztem.
 - Aha, nem működik, mi?
 - Azóta megjavult - hebegtem.
Kijelentkezett a fiókomból, és az ő adatait írta be, már majdnem megnyomta a bejelentkezés gombot.
 - Nem! Most én használom! Sicc!
 - Harold, mi a fene folyik itt? Miért zársz el a külvilágtól?
A kissé heves szóváltásunkra a többiek is felfigyeltek.
 - Én nem is! Csak add vissza!
Mély levegőt vett. Ebből semmi jó sem sülhetett ki.
 - Felesleges, oké? Tudok mindent! Hogy veled csalt meg Eleanor. Azt hittem, magadtól bevallod, de tévedtem.
Nem kaptam levegőt. Leblokkoltam, ahogy a többiek is. Nem akartam elveszíteni Louist, de sikerült. Minden összeomlott, és nem bírtam magam kontrollálni. A könnyeim patakokban folyni kezdtek, végig az arcomon, miközben farkasszemet néztünk. Nagyon férfias, Harry, gratulálok. Szerelmes vagy a legjobb barátod excsajába, ráadásul mind a kettőről lemondhatsz.
 - Mostmár használhatom a laptopot? - mondta hidegvérrel.
A buszban semmit sem lehetett hallani, csak a billentyűk kopogását.




Hello! Remélem tetszik, véleményeket várunk;) Mimi :) xx