14. fejezet

LIAM

Miután kiléptem a kis kávézó üvegajtaján, egy pillanatra bocsánatkérően visszanéztem Daniellere, akit a rajongók a kiabálásom miatt egyből észrevettek és elárasztottak. Szívem szerint kisegítettem volna a bajból, de a banda érdekeit tartottam szem előtt. Sétálni kezdtem a néhány utcányira lévő hotelbe, ám az út ezúttal nem tűnt olyan hosszúnak, mint idefele. Szaporán kapkodtam egyik lábamat a másik után, mire feleszméltem, már a szobaajtónk előtt álltam. Nem volt kint hideg, az arcom mégis vörösre váltott a sietéstől. Az egyébként nagy helyiség hirtelen kicsinek tűnt. A fiúk fel-fel pattantak a kanapéról, Joe pedig idegesen telefonálgatott.

 - Végre itt vagy! - üdvözölt Niall. - Ehhez le kell ülnöd.

Az újság, amit a kezembe nyomott kísértetiesen hasonlított ahhoz a People magazinhoz, amin Harry csókolózott Eleanorral, csakhogy azon hátulról egy idegennek felismerhetetlen volt a csaj. Csakhogy a legújabb OK! példányát tartottam a markaiban, ugyanazzal a képpel a címlapján.

 - Botrány! Louis Tomlinson barátnője Harry Stylesszal kavar! Mi lesz így a One Directionnel? - olvastam fel hangosan a rikító pirossal írt feliratot.

 - Ki árult be? - Harry szinte felrobbant a dühtől.

 - Szerinted mi tudjuk?

 - Esküdjetek meg, hogy nem ti voltatok!

 - Nem hiszem el, hogy egyáltalán megfordul a fejedben, hogy beköptünk volna - csattant fel Louis - amikor neked volt viszonyod a barátnőmmel!

 - Azt hittem, ezen már túl vagyunk.

 - Túl? - Louis a hálószobába vonult és becsapta az ajtót. Meg is értettem, amiért nem akart itt lenni.

Harry szemei dagadni és nedvesedni kezdtek. Sohasem láttam ennyit sírni.

 - Nem szállítanak ki több újságot - lelkendezett Joe.

Némi megkönnyebbülés futott végig a társaságon, bár nem sokat segített a dolgon. A rajongók már biztosan tudtak mindent.

 - Kösz, Joe. Tényleg - megöleltem.

 - Oké, én most megyek. Ezt meg rendezzétek le, holnap koncert. Tagadnunk kell, és nem kellene lebukni - ezzel a lendülettel becsapta az ajtót.

 - Most mi legyen?

 - Harrynek és Louisnak meg kell beszélniük - szólalt fel Zayn.

 - Az lehetetlen. Előbb leszek vega, minthogy ezek ketten önszántukból egymáshoz szóljanak - okoskodott Niall. Buta példát hozott fel, mégis igaza volt.
Nem segített a helyzeten, hogy Joe sem úgy viselkedett, mint régen. Együttérzését felváltotta a ridegség és a nemtörődömség, pedig jól jött volna valaki rajtam kívül, aki ép ésszel gondolkodott.
 - Ebből elég! - Harry szemei már úsztak a könnyekben, amikor berontott Louishoz. - Meg kell beszélnünk.
 - Takarodj ki innen! Megjátsszuk, oké? Ráfogjuk, hogy tévedés, és kész.
 - Az még nem javít a kapcsolatunkon - el-el csuklott a hangja. - Vissza akarom kapni a legjobb barátomat. Szükségem van rá.
Egyperces kínos csend következett. Mintha Louisban megmozdult volna valami.
 - Akkor is erre gondoltál, amikor Eleanorral csókolóztál? Számomra halott vagy, Harold Styles - suttogta, de az ajtóban toporgó fiú csak nem mozdult el. - Menj már ki!
Buldózerré változva nekiment Harrynek és leteperte a földre, majd verekedés tört ki. Louis összevissza ütötte és tépte a haját, míg ellenfele inkább csak elviselte azt, nem védekezett. Az ötperces harc után Mr. Buldózer visszacsukta az ajtaját, amin keresztül hallani lehetett sírását. Normális körülmények között felettébb viccesnek találtam volna a szituációt, de most inkább szörnyűnek tűnt. Azt jelentette, hogy Louisnak már semmi sem szent. Ellenkezett az elveivel, hogy akárkit is bántson. Most megtette. Az életünk egyre jobban hasonlított egy latin-amerikai szappanoperához, ami lássuk be, nem túl kecsegtető.
 - Jól vagy? - rohant Zayn Harryhez.
 - Nincs semmi bajom - morogta, miközben a ruháját próbálta rendbe rakni.
 - Megérdemelted - csúszott ki a számon.
 - Tudom - hol maradt az ordibálás? Furcsa. - Most megyek, lefürdök. Nem árt.
Bólintottunk, remélve, hogy nem fojtja magát a kádba.
 - Veled megyek - ugrottam fel, biztos, ami biztos.
 - Ennyire rosszul mentek a dolgok Daniellelel?
 - Fuj, dehogy is. Csak nehogy csinálj valami butaságot.
 - Tőlem gyere.
A srácok értetlenkedve meredtek utánunk.
 - Holnap este Cardiff, és még oda is kell érnünk. Ne huncutkodjatok sokáig - tette hozzá cinikusan Niall, pedig gondolhatta, hogy ilyesmiről szó sem volt.
A fürdőszobába érve Harry gyorsan levetkőzött és beleugrott a kádba. Nem zavartatta magát, szerinte ez így volt természetes, szerette mutogatni az "idomait".
 - Miért jöttél velem? - kérdezte, miközben egy jó nagy adag habfürdőt nyomott maga köré.
 - Csak ellenőrzöm, hogy nem fojtod magad vízbe. Kitelik tőled.
 - Hahaha vicces - nevetett fel. - Hogy ment Danielle-lel? Rossz kedved van.
 - Összevesztünk, de rendben leszünk.
Bociszemekkel pislogott rám, várva, hogy beavassam a történtekbe.
 - Jól van - kezdtem bele, és elmeséltem neki mindent.

HARRY

 - Jó reggelt! - ordibált Zayn, majd elhúzta a függönyöket, amiken besütött a nap, kiégetve a retináimat.

 - Menj már ki! - ripakodtam rá. Az este körülbelül hajnai kettőig fent voltunk Liammel, és kibeszéltük minden gondot, igazán férfiasan. Az én részemről egy kifogyott zsepis doboz, az ő részéről egy könnyes ing maradt. Nevetségesnek tartottam magam. Jobban jártam volna, ha lerendeztem volna mindent Louisval, de az túl ijesztőnek bizonyult.

 - Foltos vagy? - Zayn a szemeivel fürkészni kezdte az arcom. Ekkor vettem észre, hogy megint pucéran aludtam el, úgyhogy szegény megint a kanapén aludhatott. Erről árulkodtak a sötét karikák a szemei alatt.

 - Igen, egy zsiráf vagyok, még nem tűnt fel? - nem igazán értettem, mire gondolt.

 - Miután Louis összevert - forgatta szemeit - nem vagy kék, zöld, vagy lila valahol? Nem lenne szerencsés, ha a rajongók látnák.

 - Persze, hogy nem.

Fel akartam ülni, amikor hasító görcs nyilallt az oldalamba - ahol Louis nekem ugrott. Letéptem magamról a takarót és a tükör elé rohantam.

 - Takard már el magad! - szisszent fel.

Mit sem törődve vele méregetni kezdtem magam. Egy hatalmas kékeszöldes folt éktelenkedett a bal csípőmön, minden mozdulattal éles fájdalmat okozva.

 - Ez nagyon csúnya - állapította meg.

 - Nem mondod! - mérgesen a fürdőszobába mentem, és bedobtam magam a kádba.

 - Azért gyere le reggelizni - jött utánam Zayn.

 - Hány óra van?

 - Kilenc. Tizenegykor indulunk.

Hallottam, ahogy becsukta az ajtót, én pedig egyedül maradtam a foltommal és a gondolataimmal, amik mintha belülről akartak volna széttépni - csalódottság, szerelem, magány, hűség. Én pedig engedtem nekik.

 - Hol van a pizzám? - visszhangoztak Niall szavai az ebédlőből.

 - Ott van a szendvicsed alatt! Idióta - nevetett Liam.

Amikor beléptem, néma csend ült a teremre. Azért ennyire nem lehettem borzasztó.

 - Szia Harry! - ugrott mindenki a nyakamba Louis kivételével.

 - Én is örülök nektek - nem akartam mondani, hogy az oldalam mindjárt kiesett a helyéről, annyira fájt. - Elég már. Kezd kínos lenni.

 - Van Nando's csirke! Én rendeltem! - büszkélkedett Niall.

 - De csak mert kajás voltál. Aztán rendeltél pizzát. Meg sütit - fűzte hozzá Louis.

 - Inkább legyek csontkollekció?

 - Már az vagy, és alacsony.

Itt elszakadt a cérna. Niall nekirontott és a nyakába ugrott.

 - Szállj már le rólam! A hajam! Szétszeded!

 - Ne kritizálj! - utálta, ha a magasságát cikiztük.

Nem bírtam tovább, röhögőgörcsben törtem ki, de Louis egy gyilkos pillantást villantott rám. Már nevetnem sem szabadott? Befejezhette volna már a kiskirálynő szerepét, az őrületbe kergetett vele, és engem is a nagy ordas farkasnak állított be. Még csak nagy sem vagyok. Sem ordas. Főleg nem farkas.

 - Küldemény! - egy kis termetű öltönyös fazon lépett be, és egy barnás papírba csomagolt levelet rakott elénk. Úgy éreztem magam, mint a Harry Potterben, csak baglyok nélkül. Ezúttal tudtam, hogy nem egy seprűt fogunk találni a titokzatos csomagban.

 - Ajándék! - Niall leugrott Louisról, és feltépte.

Egy újabb újság.

Liam és Danielle összevesztek. Tegnap egy kávézóban heves szóváltásba keveredtek, és elhangzott valami, amit nem a nyilvánosságnak szántak. Az énekes szerint a bandája romokban hever. Ennek vajon köze van Eleanor és Harry viszonyának?

Megütközve bámultunk a hírre.

 - Te idióta! - rikkant fel Zayn.

 - Én nem gondoltam, hogy meghallja valaki - siránkozott Liam. - Csak összevesztünk, és elvesztettem a fejem.

 - A rajongók szerintem rájöttek maguktól - Louis szakította félbe az éppen elkezdődő cicaharcot.

 - Elég már! Legalább a koncertre nézzünk már ki valahogy - csatlakoztam.

Legfeljebb kihagyjuk a beszélgetős részt. Majd táncolunk.

 - Ez meg micsoda már megint? - Joe dühöngve köztünk termett. - Tele van az internet veletek! Még egy marék szárított lepkének is több esze van, mint ötötöknek összesen!

Egy kis kedvesség nem szorult belé? Mindig is irritált.

 - Megoldjuk.

Amióta körülöttünk forgott minden, mintha kissé megnyugodott volna. Baromi mérges volt, de nem izzadt és dadogott a közelünkben a tegnapi cikk után, mintha örült volna, hogy elterelődött róla a figyelem. A turné első napjától tudtam, hogy titkolt valamit. Ha belerokkanok is kiderítem.

 - Indulunk már? - toporgott Zayn. - Már háromnegyed tizenegy van.

 - Meg kell csinálnom  a hajam. Niall szétszedte - duzzogott Louis.

Gyorsan felszaladtunk a bőröndünkért, kijelentkeztünk a hotelből, és öt perc múlva mindannyian indulásra készen vártuk a buszunkat a téli esőben. Meglehetősen izgalmas és kínos útnak néztünk elébe.

NIALL

A buszon szerencsére mindenki belátta, hogy mindenkinek jobb, TV-zik, olvas, internetezik, vagy akármit csinál, csak nem kommunikál. Az öt órás út alatt aludtam és ettem is, amik a két kedvenc időtöltéseim közé tartoztak. Amikor már végképp unatkoztam, elővettem a gitáromat és játszani kezdtem.

 - Tedd már le! Bírd még ki fél óráig! Niall, ne már! - kiabáltak rám, és párnazápor zúdult rám.

 - Nem! - ellenkeztem, és még hangosabban pengettem a húrokat.

 - Shhhhh!

Felugrottam az egyik ülésre és táncolni kezdtem, de nem lett jó vége. Egy hirtelen fék miatt egy hatalmasat estem.

 - Béna! - röhögtek kórusban.

Annyira viccesek voltak, ahogy egymáson fetrengtek, hogy belőlem is visító hangok törtek elő. Niallkacajnak hívták. Remegve a nevetéstől a One Thing akkordjait kezdtem játszani. Mire leesett nekik, hogy nem csak random huzigáltam a kezem a gitáron, már Zayn szólójánál tartottam.

 - ... That I need you here with me now, cause you've got that one thing - énekelte elég hamisan, ugyanis Liam össze-vissza össze-vissza gurult rajta.

 - So get out, get out, get outta my head, and fall into my arms instead. I don't, I don't, don't know what it is, but I need that one thing, and you've got that one thing - következett a refrén.

Nem sikerült a legtisztábbra, mivel egymás hegyén-hátán szenvedtünk, még egy normális hangot is nehezemre esett kiejteni. Liam továbbgurult Harryre, és már-már félreérthető pozícióban foglaltak helyet. Louis Zayn haját borzolgatta, vonyítások kíséretében. Legnagyobb meglepetésemre Harry kimászott Liam alól és Louis felé vette az irányt, majd ráugrott. Itt nagy csetepaté lesz, gondoltam. De nem zavartatták magukat, önfeledtem pattogtak jobbra-balra, amíg le nem játszottam az utolsó ütemet. A jókedv és boldogság varázsütésre véget ért, és mindenki visszaült a helyére. A közös dalolászás közben mintha Harry és Louis közelebb kerültek volna egymáshoz. Már kezdett elegem lenni az állandó rosszkedvből, durcásságból. A Nando's-ba sem tudtunk lemenni anélkül, hogy azok ketten nem civakodtak, ha egyáltalán beszéltek. Fejbe akartam őket ütni valamivel, hogy észhez térjenek. Egy szép nagy csirkével, és csípős szószt a fejükre önteni.

 - Öt perc múlva a Motorpoint Arénában vagyunk!

Mindenki felpattant és pakolászni kezdett.

 - Niall, haladj!

 - Én nem szedtem ki semmit, csak kaját. Azt meg megettem - vigyorogtam.

Liam hangosan kifújta a levegőt és felvette a kabátját.

Futva az öltözőbe siettünk, ahol már várt a stylist, fodrászok és sminkesek, meg persze Joe. Gyorsan munkához láttak, harminc perc alatt kész is lettek. A hajam megint nem tetszett.

 - Zaaaaaayn!

 - Oké, tudom - mögém lépett és már kente is a hajamra a zselét.

Valami hihetetlen tehetsége volt.

 - Három perc múlva kezdés! - jött be egy fiatal férfi mikrofonokkal a kezében, és az asztalra tette azokat. - Tiétek!

 - Anyut fel kell hívnom! - Louis kétségbeesetten nyomkodta a telefonját.

 - Erre nincs idő! Gyere már! - Liam majdnem felborította.

 - Nem! Beszélnem kell vele - erősködött. - Szia! Igen, jól vagyok. Nem, még nem. Tudom. Igyekszem. Én is szeretlek. Szia - kinyomta. - Ennyi volt.

A színpad felé tuszkoltak minket. Kiléptünk, és egyből a More Than Thisszel kezdtünk. Elérkezett az a rész, ahol beszélgetnünk kellett. Csak éljük túl.

 - In betweeners dance, go! - kiáltotta el magát Harry, mi meg csatlakoztunk a táncoláshoz, de ez nem tántorította el a közönséget.

 - Mi van a bandával? Fel fog oszlani? - kiáltotta be egy vékony, de erős hang.

Louis egyre jobban szorongatta a mikrofont. Ugye nem szólal meg? Kérlek! Előrelépett. Kész, vége a One Directionnek.

 - Nem tudjuk, lehet. Tudni akarjátok a történetet?

Harry visszaráncigálta, és a fülébe súgott valamit. Zayn és Liam meg sem tudtak mozdulni, a sírás határán voltak, ahogy én is.

 - Igen! - őrjöngött a tömeg.

Harry még jobban megszorította a karját. Louis nem törődött vele, lerázta magáról és visszaállt az előbbi helyére.

 - Az ex-barátnőmmel azért szakítottunk, mert megcsalt valakivel. Kiderült, hogy ez a valaki Harry. Azóta rá sem bírok nézni, csak ha meg kell játszanunk, hogy minden rendben van. És igen, a banda romokban hever. Röviden ennyi.

Mindenki elnémult, Harry lerohant a színpadról, én pedig utána.

 - Ez nem lehet igaz! - zokogott.

 - Minden rendben lesz!

 - Nem! Minden összeomlott. Elcsesztem. Egy önző disznó vagyok - nem mondott hülyeséget, de inkább nem vágtam ezt a fejéhez.

 - Nyugi, hé! - alig kapott levegőt.

A színpadról hangfoszlányok hallatszottak.

 - Nem kell aggódni, nem olyan rossz a helyzet - Liam a csillagokat is lehazudta az égről.

Minden rossz volt. Nagyon rossz.

Sziasztok! Remélem, tetszeni fog! Véleményeket várunk;) Puszi, Mimi :) xx