13. fejezet

LOUIS

 - Louis, azonnal gyere ki!

Niall már tíz perce dörömbölt a fürdőszoba ajtaján. Miért nem volt képes megvárni, hogy felöltözzek?

 - Ha nem jössz ki, én megyek be!

Nehezen. Az ajtó kulcsra volt zárva.

 - Francba már, told ki a segged!

Tudtam, hogy nem fogja abbahagyni. Felrángattam magamra a pólómat és hatalmas bájmosollyal kitártam az ajtót.

 - Végre kijöttél, te idióta.

 - Én is szeretlek, Niall.

 - Fogd be! - forgatta meg a szemét, majd az ágyához ráncigált.

Liam ott ült. Gondterhelt arccal bámulta az ölében lévő laptopot. Nem tetszett nekem. Nagyon nem.

 - Valami gond van?

 - Csak nézd a trendeket!

Leültem mellé és olvasni kezdtem. Nem akartam hinni a szememnek. A rajongók gyanakodni kezdtek.

 - Francba!

Már megint a sírás határán álltam. Mostanában egyre többször történt ez. Tennem kellett valamit az ügy érdekében, mert ez így nem volt túl férfias.

Hirtelen kivágódott az ajtó és Zayn viharzott be rajta, maga után ráncigálva Harryt.

 - Láttátok?

Bólintottunk.

Liam, Zayn és Niall rögtön elkezdtek hülyébbnél hülyébb terveket gyártani, miközben körbe-körbe mászkáltak a szobában. Máskor jót nevettem volna rajtuk, de most nem tudtam. Jelen pillanatban a banda sorsa forgott kockán.

Felsóhajtottam és Harryre pillantottam. Az ablaknál állt, kifelé bámult az esőbe.

Még mindig alig akartam elhinni, hogy képes volt ezt tenni. Összecuccolt a barátnőmmel, többször is, de a világért sem vallotta volna be. Én megbíztam benne, ő pedig átvert. Igazi díszpéldány volt a valaha élt legjobb barátok sorában.

Mikor megtudtam a dolgot, szinte sokkot kaptam. Egy egész napba beletelt, mire eljutott a tudatomig, hogy mi is történt. Akkor minden önerőmre szükség volt, nehogy nekiugorjak és letépjem a fejét. Rettentően mérges voltam rá, szinte szó szerint hányingerem volt tőle. Ez az érzés mostanra nem múlt el teljesen, csak csillapodott. Már nem akartam megölni. Azt akartam, hogy szenvedjen. Úgy, ahogy én.

Talán jobb lett volna, ha magamban tartom? Valószínűleg. Megpróbáltam, de nem ment. Elég volt egy gyenge pillanat. Olyan volt, mint egy vulkán-kitörés. 

És hova jutottunk? Harryvel nem beszéltünk, a banda romokban hevert, mindenki teljesen kétségbe volt esve, ráadásul a rajongók is észrevettek valamit. 

Remek. Mindennek az én hülyeségem volt az oka. Maradtam volna csendben!

A gondolatmenetemet Liam szakította félbe, ahogy levágódott mellém az ágyra.

 - Fogalmam sincs, fogalmam sincs - dörzsölte a szemét. Sírt.

Körbepillantottam. Harry továbbra is az ablakon bámult kifelé, Zayn a fal mellett ült, Niall a fejét fogva mászkált körbe-körbe, Liam pedig sírva motyogott magában. A One Direction mélyponton volt.

Nyeltem egy nagyot. Rajtam volt a sor.

 - Csak egy megoldás létezik.

Mindenki rám pillantott.

 - Vagyis hosszú távon ez sem fog működni, előbb-utóbb...

 - Nem érdekel az előbb-utóbb. Most kell megoldás - vágott közbe Zayn.

Nyeltem egy újabbat. Harryhez fordultam.

 - Nem szívesen mondom ezt, de el kell játszanunk, hogy minden rendben van.

Bólintott.

 - Adnunk kell Larry Stylinsont?

 - Igen.

 - Benne vagyok.

 - Én is, de csak a rajongók kedvéért. Ezt tudnod kell.

Nem mondtam semmi többet. Ennyi bőven elég volt.

A hirtelen beálló csendet Zayn törte meg.

 - Akkor mi, izéé... Megyünk aludni. 

Harry még vetett rám egy reményteli pillantást, majd követte Zaynt. Nyugtáztam, hogy a szeme vörös és dagadt volt, biztosan sírt. Ez némiképp javított a kedvemen.

Elfeküdtem az ágyon és a plafonra bámultam. Bele sem mertem gondolni, mikkel kell majd még szembenéznünk.

NIALL

 - Öt perc múlva el kell kezdenünk, ha időre végezni akarunk.

Félve pillantottunk egymásra. Általában szerettünk interjúkat adni, de az utóbbi időben minden egyetlen téma körül forgott. Mi van Larry Stylinsonnal?

Már mindenféleképpen próbáltuk megnyugtatni a rajongókat. Az első koncert után teljesen pánikba estek. Már kettő hete turnéztunk, a srácok minden este megpróbáltak mindent, hogy fenntartsák a látszatot, de a csajok továbbra is gyanakodtak. Őket nem lehetett átverni. 

 - Srácok, üljetek le! - lökdösött minket a kanapé felé Joe.

Direkt úgy helyezkedtünk, hogy Harry és Louis a lehető legtávolabbra kerüljenek egymástól. Jelen esetben ez a kanapé kettő végét jelentette.

 - Minden rendben srácok? Ígérjétek meg, hogy viselkedni fogtok!

 - Ez csak egy interjú! Mi rosszat csinálhatnánk? - vigyorgott rá Louis.

 - Bele sem merek gondolni.

 - Nyugi, Joe! Minden szuper lesz. Tíz perc az egész - nyugtatgatta Liam.

 - Senki sem fog meghalni. Reméljük - fűzte hozzá Louis.

Ezzel a megjegyzéssel elérte, hogy Joe idegei teljesen felmondják a szolgálatot. Nem volt az igazi mostanában. Régebben mindent lazán kezelt, most pedig úgy viselkedett, mint egy paranoiás. Megijesztett minket.

 - Behívom a hölgyet. Viselkedjetek!

Bólogattunk.

Fél perc sem telt bele, az ajtó kinyílt és besétált rajta egy szőke hajú lány. Harry rögtön kihúzta magát és a haját kezdte igazgatni. Nem is ő lett volna.

 - Jól nézek ki, Niall? 

 - Tökéletesen.

A lány leült velünk szembe és ránk villantott egy ezer wattos mosolyt. 

 - Jessica Heart vagyok, örülök a találkozásnak.

Végigmértem. Szűk, kivágott blúz, rövidebbnél is rövid szoknya, tűsarkak és erős smink. Közönséges volt.

Elővette a diktafonját és az asztalra rakta. Liam megmerevedett mellettem. Nem voltak túl jó emlékei az ilyen kütyükkel kapcsolatban.

 - Akkor kezdjük! Már kettő hete turnéztok. Milyen érzés?

Liamre pillantottunk. Ez az ő szakterülete volt.

 - Elképzelhetetlen. Ez egy igazi, valóra vált álom a számunkra. El sem tudjuk mondani, mennyit jelent nekünk. 

 - Nem fárasztó minden nap más városba utazni?

 - Fárasztó, de a rajongók szeretete mindenért kárpótol minket. Ha ők nem lennének, mi sem csinálhatnánk azt, amit szeretünk.

 - Mi a legfontosabb dolog a rider-eteken?

 - Az a legfontosabb, hogy legyen ásványvíz. Nincsen semmilyen extra kívánságunk, a többit a személyzetre hagytuk - magyarázta Harry.

 - Mindig adnak gumicukrot, csak mert gyerekek vagyunk - folytatta Liam.

 - Biztos tudták, hogy a koncertek előtt mindig Haribot eszünk - fejeztem be, majd a srácokra pillantottam.

Louis intett, majd egyszerre elkezdtük énekelni a Haribo-reklám betétdalát. Jó, ez egy kis túlzás volt. Inkább visítoztunk és röhögtünk. 

Jessica egy műmosolyt erőltetett az arcára, majd újabb kérdést tett fel.

 - Louis, ha jól tudom, a rajongók rengeteg répát küldenek neked.

 - Ez igaz. Az X Factor első hetében azt mondtam a videónaplóban, hogy azokat a lányokat szeretem, akik répát esznek. Csak viccnek szántam, de komolyan vették. 

 - Akkor nem is szereted a répát?

 - Dehogyisnem, mániákus - szólt közbe Zayn.

Louis lelkesen bólogatott.

 - Azt azért kötelességemnek érzem elmondani, hogy azok iránt a lányok iránt is leküzdhetetlen vonzalmat érzek, akiknek Lamborghinijük van.

A srácokkal hangosan felnevettünk. 

Jessica újra elővette a tenyérbemászó mosolyát és folytatta.

 - Ki kapja a legtöbb telefonszámot?

 - Zayn!

Zayn elpirult, majd megrázta a fejét.

 - Ez nem is igaz!

 - Dehogyisnem! Te vagy a rosszfiú - bokszolt bele a vállába Liam.

 - Sosem értem, miért mondjátok ezt.

 - Neked van egyedül borostád!

 - Elfelejtettem borotválkozni. Nem tudtam, hogy ez is baj - vágta be a műdurcát.

Újra nevetni kezdtünk. 

Jessicán látszott, hogy már nem bírja sokáig. Megköszörülte a torkát.

 - Milyen dumákkal szoktatok bepróbálkozni a lányoknál?

 - Nem használunk dumákat, de Louisnak vannak táncmozdulatai - válaszolt Liam.

 - Igazán?

 - Bizony. Lou, mutasd meg!

Louis felpattant és magyarázni kezdett.

 - Az egyik kezeddel a kutya fejét paskolod, a másikkal pedig a villanykörtét csavarod. Ennyi az egész! 

 - És ez bejön a lányoknak?

 - Imádják, komolyan - nevetett fel Zayn.

Jessica hitetlenkedve rázta meg a fejét.

 - Ha jól tudom, mindannyian együtt laktok...

 - Jelen pillanatban hotelekben lakunk - vágtam közbe.

Lenéző pillantást vetett rám. Láthatóan nem én voltam a kedvence.

 - Az agglegénylakásban mindig rendetlenség van?

 - Nem, Louis szobáján kívül mindenhol tűrhető rend van - mondta Harry.

 - Az a szoba olyan, mintha atombombát robbantottak volna - fűztem hozzá.

 - Szerintem otthonos - vigyorgott Louis.

 - Majdnem annyira, mint egy szemétdomb...

Egymás szavába vágva kezdtünk kiabálni mindenféle baromságról. Felugráltunk a kanapéról, össze-vissza pattogtunk. Ennyit arról, hogy viselkedünk.

Jessica megpróbálkozott egy újabb kérdéssel. Nem kellett volna.

 - Mi a helyzet Larry Stylinsonnal?

Lefagytunk és visszaültünk a kanapéra.

 - Mi lenne?

 - A rajongók aggódnak.

Megszólaltak a vészharangok. S.O.S.!

 - A rajongók félreértettek valamit - hadarta Liam.

 - Igen, egyszerűen csak rossz napjuk volt - folytattam.

 - Igazából arról volt szó, hogy Harry megette a répámat. Mérges voltam rá - kacsintott Louis.

 - Minden rendben van - mosolygott Harry.

 - De azért továbbra is rettentően féltékeny leszek, ha felhív... 

 - És nem mondom, hogy szeretem! Akkor jelenetet rendez.

Nem bírtuk tovább, újra visítani kezdtünk. 

LIAM

Jessica ezután már nem húzta sokáig. Feltett még pár egyszerű és megszokott kérdést, majd befejezte az interjút. Valószínűleg elege lett belőlünk. Egy cseppet sem bántam. Valamiért hihetetlenül irritált.

Csak akkor lélegeztem fel teljesen, mikor már az öltözőben ültünk. Louis és Harry bámulatosat alakítottak, nagyon büszke voltam rájuk. Jelét sem adták annak, hogy bármi baj is lenne.

Persze az öltözőben vége szakadt az idilli hangulatnak. Továbbra sem beszéltek.

Joe megköszörülte a torkát.

 - Mit terveztek mára srácok?

 - Elmegyünk a Nando's-ba! - kiáltott fel Niall és ugrálni kezdett.

 - Rendben. Egy kérésem van, pihenjetek is. Holnap újra koncert.

 - Tudjuk, Joe - válaszoltuk kórusban.

 - Jól van, akkor megyek is. Jók voltatok.

 - Ezt is tudjuk, Joe.

Nevetve megrázta a fejét, elköszönt és kilépett az öltözőből. 

Az órára néztem és rájöttem, hogy késésben voltam. Gyorsan felkaptam a kabátomat és az ajtó felé indultam. 

 - Te hová mész? - szólt utánam Niall.

 - Danielle-lel találkozom. Sajnálom, de nagyon régen nem láttam.

 - Semmi gáz. Érezzétek jól magatokat - kacsintott, kihangsúlyozva a 'jó' szócskát.

Megforgattam a szemeimet, de nem álltam le vele vitatkozni. Jelen esetben sokkal fontosabb volt Danielle.

Egy kávézóba beszéltük meg a találkozót. Csak pár utcát kellett gyalogolnom, mégis egy örökkévalóságnak tűnt, mire odaértem.

Ahogy beléptem, rögtön megpillantottam. Ott ült a legeldugottabb sarokban, és az előtte lévő tortaszeletet piszkálgatta. Gyönyörű volt, mint mindig.

Szinte azonnal észrevett. Felpattant az asztaltól, odafutott hozzám és a nyakamba ugrott.

 - Liam! Rettentően hiányoztál!

Nem szóltam semmit, csak megcsókoltam. Úgy szorítottam magamhoz, mintha még sosem tettem volna. 

Miután elhúzódott tőlem, leültünk az asztalhoz. 

 - Hogy megy a turné? Minden rendben? Nem zaklatnak titeket? Mindent megkaptok, amire szükségetek van? Tudtok pihenni? - zúdította rám a kérdéseit.

 - Nyugalom! Ne felejts el levegőt venni!

 - Én csak mindent tudni szeretnék.

Felnevettem. Hihetetlenül édes volt. Mesélni kezdtem...

Már egy órája beszélgettünk, mikor kaptam egy SMS-t Nialltől.

" Vészhelyzet van! Azonnal gyere ide, a hotelben vagyunk."

Nem akartam elhinni, hogy még ilyenkor sem lehetett nyugtom. Csak egy kis időt szerettem volna eltölteni Danielle-lel kettesben, de még ezt is megzavarták.

Felsóhajtottam és a kezemet kezdtem tördelni. Féltem azt mondani Danielle-nek, hogy itt kell hagynom. Rossz előérzetem volt.

 - Mi a baj, Liam?

Túl jól ismert. 

 - El kell mennem.

 - Hova?

 - A hotelbe. A srácokhoz.

Felhúzta a szemöldökét. 

 - Megtudhatom, hogy miért?

 - Mert baj van.

 - Mi a baj?

 - Azt nem tudom, csak azt, hogy van. 

 - Aha.

A hanghordozásától görcsbe rándult a gyomrom.

 - Sajnálom, komolyan.

 - Persze.

Kezdtem ideges lenni. Lehetett volna egy kicsit megértőbb is.

 - Most miért vagy ilyen?

 - Hogy miért? Még komolyan kérdezed?

 - Igen, mivel fogalmam sincs, hogy miért viselkedsz így.

Egyre nagyobb hangerőt használtunk. Mindenki minket bámult, de nem érdekelt.

 - Azért, mert végre, két hét után találkozunk, te pedig a leghülyébb kifogással akarsz itt hagyni.

 - Mi az, hogy kifogással? Komolyan balhé van.

 - Akkor mondd meg, hogy micsoda!

 - Mondtam, hogy fogalmam sincs.

 - Pont erről beszélek. 

Nem bírtam tovább, felpattantam az asztaltól.

 - Tudod mit? Elegem van! Bocsánat, hogy menteni próbálom a bandámat, mikor az romokban hever. Mekkora bűn! 

 - Szóval eleged van? Akkor miért vagy még itt?

 - Elmegyek Danielle. Most azonnal.

 - Menj csak, nem tartalak vissza.

Magamra kaptam a kabátomat, és kirontottam a kávézóból. Fogtam egy taxit, bediktáltam a hotel címét és elővettem a telefonomat.

"Tíz perc és ott vagyok."

Itt a 13. fejezet, remélem tetszeni fog és megérte rá várni! Kommenteket! Csok, Carmen xx