9. fejezet

ELEANOR

Az eső még mindig zuhogott, nekem meg volt annyi eszem, hogy a park legsárosabb részére ültem le. Máskor sikítva ugrottam volna fel és rohantam volna ki a világból, de most nem érdekelt. Semmi sem érdekelt, csak a fiúk. Amit tettem velük. Ami még ezentúl történni fog. Ha akkor egy kicsit gondolkoztam volna, most nem lettem volna itt, egy fa tövében, koszosan Liammel. Láttam, hogy kissé kényelmetlenül érzi magát, de szükségem volt valakire. A többiek vajon tudták, hogy velem van?

 - A többiek? Tudják, hogy itt vagy?

Úgy döntöttem, megkérdezem, biztos ami biztos.

 - Nem. Harrytől elkoboztam a telefonját, és onnan írtam.

Így már minden világos. Még mindig zokogtam, egyszerűen képtelen voltam abbahagyni. Gyűlöltem magam.

Aztán eszembe jutott valami.

 - Ki köpött Louisnak?

 - Azt hittem, Harry és Zayn már beavattak. Nicola volt.

 - Tessék? Azt mondta, hogy megbízhatok benne!

 - Micsoda? Te beszéltél neki a dologról? - nézett rám kidülledő szemekkel.

 - Mindent elmondtam neki. Tudott mindent.

Hirtelen felugrott, járkálni kezdett össze vissza, és mindenfele hadonászott. Zavart volt.

 - De... ő... az nem lehet.

Kérdő tekintettel néztem rá. Esetleg ki akarja fejteni?

 - Én is mindent elmondtam neki. Vagyis amennyit tudtunk Niall-lel.

Most én kaptam enyhe szívinfarktust.

 - Mindegy, most nem ez a lényeg. Igazából egyvalamit akarok megtudni. Miért tetted ezt az egészet?

Hogy volt képes öt másodperc alatt így lenyugodni? Lehetetlenség.

 - Tudnom kell - nyomatékosította magát.

Mondjam el neki, hogy az elején tényleg egy ribanc voltam? Semmit sem hinne el.

 - Eleanor...

 - Oké. Mondjuk úgy, hogy nem éppen a legkeresettebb modell voltam. Szükségem volt arra, hogy észrevegyenek. Ekkor kezdtetek híresek lenni a One Directionnel, én meg kihasználtam a lehetőséget. Harryt már régóta ismertem, bár nem annyira tartottam vele a kapcsolatot, ezért felhívtam, és elárultam neki, hogy kedvelem Louist. Semmit sem éreztem iránta, csak fellett a hírnév. Összehozott egy randit, és egész jól kijöttünk, és már jöttek is a felkérések. Louisval egy-két hónap után szakítani akartam, de teljesen beleszerettem. Aztán jött a szülinapi bulid, ahol tudod, hogy mi történt. Harryvel megbeszéltük, hogy sosem fog újra előfordulni, de képtelen voltam ellenállni. Újra és újra. Eleinte csak szórakozás volt, de utána beleszerettem. Aztán jött Zayn.

 - Kösz, innen már tudom.

 - Nem hinném. Zayn továbbra is fedezett nekünk. El kellett játszanom, hogy semmit sem érzek Harry iránt, Louis iránt, és hogy nem érdekel semmi. Ez volt a legnehezebb. A plusz gond pedig az, hogy mindketten belém vannak esve.

 - Bele se kellett volna kezdened.

 - Ha te szeretnél valakit Daniellen kívül, megállnád?

Értetlenül meredt rám, majd kíváncsiból dühöngő oroszlánná vált.

 - Ezt még te sem gondolhatod komolyan! Nekem meg sem fordulna ilyen a fejemben!

Ennyit az együttérző Liamről.

 - Azt hittem, hogy legalább tanultál valamit. Felesleges volt idejönnöm.

 - Megtudtad, hogy mit miért tettem.

 - Az nem indok. Ha szeretted volna Louist, nem csaltad volna meg Harryvel. Le kellett volna állnod már a legelején.

Igaza volt. Az eső egyre jobban zuhogott. Én közelebb húzódtam a fához, Liam pedig még jobban magára húzta Harry kabátját. Kicsi volt rá, néhány tincse kilógott a kapucni alól, és csuromvizesen csüngött az arca előtt. Hirtelen megszólalt a telefonja.

 - Halló? Az most mindegy, majd elmondom. Tessék? Tényleg, teljesen elfelejtettem. Hogy kerül hozzánk? Küldd haza. Nem. Mi az, hogy nem megy? Nem beszélek vele. Tudom. Jó, megyek. Az leszek. 20 perc és ott vagyok. Szia.

 - Ki volt az?

 - Niall. Nicola csak úgy beállított hozzánk, és beszélni akar velem.

 - Vágd pofán helyettem is.

Felsegített, majd felajánlotta, hogy hazavisz, de nemet mondtam. Beszállt a kocsiba, majd elindult.

Visszaültem a fa alá, és csak néztem a semmibe.

HARRY

Emiatt az egész zűrzavar miatt mindenki elfelejtett valamit: Zayn szülinapját. Szerencsére az ajándékát már megvettük, így kevésbé volt kínos. Kellemes lesz így ünnepelni.

 - Harry! Hová tetted Zayn ajándékait? És rendeltél tortát? - suttogott Niall.

 - Igen, rendeltem. Hihetetlen, hogy extra borravalóért mire nem képesek a cukrászok. Az ajándékok a szobámban vannak, az ágy alatt. 

 - És be vannak csomagolva?

 - Nincsenek. Köss rá valamilyen szalagot, amúgy is díszcsomagolásban van.

Niall majdnem eltűnt, amikor megtoppant a konyhaajtóban.

 - Úgysem fogom megtalálni egyedül. Gyere velem.

Hangtalanul kisuhantunk a konyhából, át a nappalin, ahol Nicola és Zayn beszélgetett. Hiába volt Liam nővére, olyan idiótaságokat volt képes összehordani, hogy a falra másztunk tőle. Miután a szobámba értünk, Niall leült a fotelbe, és bámulta, ahogy kotorászom elő a csomagokat.

 - Meg is van.

Egy Calvin Klein órát vettünk neki, és profi hajformázó szettet. A haja volt a mindene.

 - Szalag hol van? - vonta fel a szemöldökét Niall.

 - Itt lesz valahol...

Újabb két perc keresés után az is meglett. Az ágyam alá dobtam körülbelül mindent, amit nem tudtam hova tenni. Cipőtől kezdve testápolón át a papírgalacsinokig. Olyan volt, mint Narnia, csak szekrény nélkül.

 - Komolyan? Lila? Akkor már miért nem rózsaszín?

 - Mert csak. Örülj, hogy van.

Beleboxoltam az oldalába, és kiindultam a szobámból. Zayn szerencsére Nicolaval volt elfoglalva, így nem látta meg az ajándékokat a kezemben. Gyorsan a konyhába ugrottam, és eldugtam őket. Közben Niall is megérkezett.

 - Mikor hívtad fel Liamet? - eszembe jutott, hogy már meg kellett volna érkeznie...

 - Olyan 25-30 perce. Késik. Majd jön.

Lépteket hallottam. Biztosan Nicola jön. Csak. Azt. Ne.

 - Harry!

 - A magánszfrérámban vagy. Tűnés kifele.

Keresztbe tette a kezeit, és morcosan leült. Néha komolyan azt hittem, hogy agyilag nem több tizenkettőnél. Liamnek biztos acélidegei vannak.

 - Éhes vagyok - kezdett hisztizni.

Közben Zayn is belépett, nem volt nehéz megállapítani, hogy legszívesebben kirúgta volna a csajt az esőbe.

 - Nicola, mit nyomkodsz az asztal alatt? - kérdeztem.

 - Izé, őőő, semmit, csinálj kaját, mert éhes vagyok.

 - Feladom. Zayn, Niall, üssetek össze valamit.

Mérgesen rám néztek, majd egymást bámulták. Egyértelműen semmi kedvük nem volt hozzá. Végül is kő-papír-ollóval döntöttek. Niall veszített.

 - Gyere - intett Zayn a nappali felé, én pedig követtem.

Megálltunk a szoba közepén.

 - Liam hol van? Én nem bírom már tovább.

 - Csak percek kérdése. Mindjárt itt lesz.

 - Hál' Istennek.

Megkönnyebbülten ledobtam magam a kanapéra. Közben ajtócsapódást hallottunk. Végre megjött Liam!

 - Te meg hogy nézel ki?

Mindene át volt ázva és könyökig sáros volt. Mi a francot csinálhatott, dagonyázott a pocsolyában?

 - Lerobbant a kocsim, és haza kellett sétálnom. Apropó, majd elfelejtettem. Boldog szülinapot Zayn!

Amilyen gyorsan kimondta, olyan gyorsan ugrott a nyakába. Szemmel láthatóan élvezte, hogy mást is összekoszolhatott.

 - Szállj le rólam! Undorító vagy, fujj! - sipákolt Zayn.

Erre már Louis, Niall és Nicola is kidugta az orrát.

 - Liam, fujj! Fujj! Összesarazol mindent! Menj már innen!

Zayn a fürdőszoba felé indult a rajta csüngő Liammel, és hallottam, ahogy ledobta a kádba, és elordította magát:

 - Fürödj meg! Rossz kutya!

Liam ugató hangokat adott ki, majd hangosan nevetni kezdett. Sokszor így rejtette el, ha bántotta valami: hülyéskedett, ami egy időre elfeledtette vele a gondokat. Zayn mérgesen elviharzott előttünk, közben nem győzte ledobálni magáról a sáros ruháit, majd becsapta a szobája ajtaját.

 - Ezaz! - súgta a fülembe Niall.

Már csak Liam megfürdik, és megszabadulunk Nicolatól.

LIAM

Minimum háromnegyed óráig ültem a kádban, és gondolkoztam. Nem tudtam, hogy megbízhattam-e Eleanorban. Olyan valósnak tűnt, olyan igazinak, de mi van akkor, ha csak a tökélyre fejlesztette  a megtévesztést? Ha megint csak azért játssza meg magát, hogy megkapjon valamit? Jobban meg kellett ismernem őt, mielőtt bármit elhittem volna neki.

 - Liam, haladj már!

Harry benyitott az ajtón, és sürgetve nézett rám. Tényleg nem érdekelte, hogy tök pucér voltam?

 - Nem tudsz olyan mutatni, amilyet nem láttam volna még - jegyezte meg. - Jössz már? Tudod, Zayn...

 - Én ugrottam a nyakába, rémlik? Mindjárt megyek.

Becsukta az ajtót. Remek, minden meleg levegő kiszállt, és olyan hideg lett, mint az Északi-sarkon. Kimásztam a kádból, magamra tekertem a törülközőt, átrohantam a szobámba felöltözni, majd a nappaliba mentem. Louis-n látszott, hogy legszívesebben aludt volna, de mégis csak az egyik legjobb barátjáról volt szó. Niall türelmetlenül topogott, Harry a konyhába szaladt, gondolom az ajándékokért és a tortáért, Nicola pedig lekapcsolta a lámpákat. Zayn nem értette, hogy mi történik. Egyszer csak Harry felbukkant, meggyújtotta a gyertyákat, és úgy tett, mintha énekelne, majd rám és Niallre mutatott.

 - Boldog szülinapot!

Szóval nekünk is kántálni kellett. Jupp.

 - Boldog szülinapot! - csatlakoztunk. - Boldog szülinapot Zayn! Boldog szülinapot!

 - Huuuuuuu! - kiáltott egyet Niall.

 - Srácok, igazán nem kellett volna!

 - Persze, amúgy meg megsértődtél volna, ha nem veszünk semmit.

Egy ideig csendben maradt, majd megszólalt.

 - Jó, lehet.

A Calvin Klein órát Harry, a hajformázó szettet Niall adta át. Zayn le volt nyűgözve.

 - Úristen! Nagyon köszönöm! Imádom!

 - Olyan vagy, mint egy kislány karácsonykor - vigyorgott Louis, majd pacsizott egyet Niall-lel.

Önkéntlenül is elnevettem magam.

 - Liam, szia! - ugrott a nyakamba Nicola.

 - Hello - próbáltam egy vigyort erőltetni magamra, bár inkább grimasznak sikerült.

 - Mi a baj?

 - Beszelnünk kell. Fontos.

A szobámba mentem, ő meg követett.

 - Mi az?

 - Te tudtál a dologról? Még mielőtt mi Niall-lel elmondtuk volna?

 - Mi? Én? Dehogy is! - meredt rám.

 - Eleanor elmondott mindent. Miért hazudtál a képembe? Miért tálaltál ki Louisnak?

Nem szólt semmit. Csak nem kifogyott a hazugságokból?

 - Én várok.

 - Liam, én. Ezt kellett tennem.

 - Az nem érdekel, hogy mit kellett. Az érdekel, hogy miért.

Nicola elkomorodott. Kiskorunk óta ezt csinálta, ha valamit eltitkolt, és az esetek nagy részében azt a valamit kiszedtem belőle, de most nagyon makacsnak tűnt. Valószínűleg nyomós oka volt.

 - Nicola, nem győzhetsz.

 - Azt te nem tudhatod.

Elszánt volt, de nem győzhetett. Zavartam pillantott rám, majd bedobta a bociszemes trükkjét, aminek a legtöbben bedőltek, engem kivéve. Amikor észrevette, hogy nem működik, szorongatni kezdte a kezét, és akkor tűnt fel, hogy valamit fogott.

 - Mi az?

 - Semmi! Hagyj békén!

Felállt, de egy mozdulattal visszahúztam, és az ágyra ültettem, de csak nem engedte el, akármit is szorongatott. Hosszas erőlködések után szétfejtettem az ujjait, és az a valami a földre zuhant. Ahogy megláttam mi az, a hányinger kerülgetett. Elárult.

 - Mit keres nálad egy diktafon?

Hello! Remélem tetszik, véleményt várunk ;)) És ne feledjétek, ma van Zayn szülinapja, és holnap One Thing klippremier! Juhuuuu! <3 puszi, Mimi :) xx