12. fejezet

NIALL

Megfagyott a levegő. Hatalmas volt a csend.

Mindannyian Louist bámultuk, aki tudomást sem vett rólunk. Fogalmam sem volt, hogy mit csinált a gépen, de tudtam, hogy az a valami nem képes lekötni őt ennyire. Rá kellett játszania. Ha felnézett volna, biztosan elpattan benne valami. Nem kockáztatott.

Próbáltam a TV-re koncentrálni, de nem nagyon sikerült. A gondolataim teljesen elkalandoztak...

Életünk első turnéjára indultunk. Normális esetben hihetetlenül boldog lettem volna, most azonban azt kívántam, bárcsak maradtunk volna otthon. Így semmi sem lesz ugyanolyan. A rajongók előtt el kell majd játszanunk, hogy minden tökéletes, miközben Harry és Louis egymáshoz sem fognak szólni. Lehetetlen lesz színlelni másfél hónapon keresztül. Egyszerűen rá fognak jönni.

Idióták. Miért pont most kellett mindennek kiderülnie? Miért nem tudtak várni addig, amíg hazaérünk? Miért kellett elrontaniuk mindent?

Úgy döntöttem, arrébb megyek. Nem bírtam tovább ezt a feszült légkört. 

Éreztem, hogy Zayn és Liam engem bámulnak, miközben átsétáltam a "konyhába". Felsóhajtottam és azon kezdtem gondolkozni, hogy melyikőjük jön majd utánam hamarabb.

Kivettem a fiókból egy pattogatott kukoricás zacskót és bevágtam a mikróba. Három komoly percig le kellett foglalnom magam valamivel.

Épp a "konyha" és a "nappali" közötti ajtót bámultam, amikor az hirtelen elhúzódott és megjelent előttem Liam feje.

 - Helló, Niall - ült le az asztalhoz. - Zavarok?

Megráztam a fejem. 

 - Akkor jó. Nem bírtam tovább odaát.

 - Pedig kénytelenek leszünk hozzászokni a helyzethez.

 - Ebbe bele sem akarok gondolni.

 - Muszáj lesz.

 - Tudom. Ki kell találnunk valamit...

Felpattant és elkezdett oda-vissza mászkálni. Kíváncsi voltam, mikorra szédül el, hiszen a "konyha" összesen 5 méter hosszú lehetett. 

Ilyenkor hihetetlenül tudtam tisztelni Liamet. Bármilyen gond is adódott, ő kötelességének érezte, hogy azt megoldja. Mindenáron segíteni akart. Ezzel ellentétben mi inkább elmenekültünk. Minél távolabbra.

Pár perc múlva Liam megtorpant és szaglászni kezdett.

 - Mi ez az égett szag?

Én is beleszagoltam a levegőbe.

 - Jézusom, a kukorica!

A mikróhoz ugrottam és kiszedtem a tasakot. Rossz ötlet volt. Szörnyen büdös volt.

 - Hát ez odaégett - vigyorgott Liam.

Hasba akartam vágni, de még időben elugrott előlem. Jól ismert, tudta, hogy ha kajáról volt szó, nem ismertem viccet.

 - Nem vagy vicces, Payne.

 - Ej, de harapós valaki. Azt hittem már beletörődtél, hogy sosem fogsz megnőni.

Ezzel betelt a pohár. Két dolgot utáltam: ha a kajából csináltak viccet, és ha a magasságomat cikizték. Liam most mindkettőt megtette.

Kedvesen rámosolyogtam, majd egy hirtelen mozdulattal felé dobtam az égett kukoricás tasakot. Számíthatott valamire, ugyanis félrehajolt, így az éppen belépő Louist találtam fejbe.

 - Ez meg mi a franc volt? 

 - Semmi.

 - Ahhoz képest elég büdös volt.

 - Ha ez megnyugtat, Liamnek címeztem.

 - Nem nyugtat meg.

 - Hát jó, én csak mondtam.

 - Nagyon örülök neki, de esetleg arrébb mennél? Inni szeretnék.

Bólintottam és átsétáltam Liam mellé. Mindketten jobbnak láttuk nem piszkálni Louist. 

 - Srácok, 5 perc és odaérünk a hotelhez! - szólt hátra a sofőr.

 - Épp ideje volt - morogtam magam elé, majd a hátramentem, hogy összeszedjem a cuccaimat.

Mire mindannyian összepakoltunk, meg is érkeztünk a szállásunkra. A busz még szinte meg sem állt, Louis máris leugrott róla és előrerohant. Mire a hallba értünk, már régen ránk várt, kezében a szobák kulcsaival.

 - 315 és 316. Ki alszik kivel?

Normális esetben nyilvánvaló lett volna, hogy Louis és Harry kapják a kétágyas szobát, de most háborús helyzet volt. Valamelyikünknek be kellett áldoznia magát.

 - Majd én alszok Harryvel - sóhajtott fel Zayn.

Louis bólintott, majd odadobta neki a kulcsot.

 - Akkor mehetünk? Baromi álmos vagyok.

Megfogtuk a bőröndjeinket és elindultunk a lift felé. Ismét kínos csend uralkodott.

Remek másfél hónapnak néztünk elébe.

LIAM

"Who let the dogs out?..."

A fejemre húztam a párnát. A hideg is kirázott ettől az éles hangtól. Nem fért a fejembe, hogy szólhatott ilyen hangon egy ébresztő.

"Who let the dogs out?..."

Tompa puffanást, majd káromkodást hallottam. Biztosra vettem, hogy Louis átesett a bőröndjén. Nem sok más ember használta volna káromkodásra a 'répa' szót.

"Who let the..."

 - Végre. Már azt hittem, sosem kapcsolod ki - sóhajtott fel Niall.

 - Ha ennyire zavart, kikapcsolhattad volna te is - morgott Louis, majd bemasírozott a fürdőbe.

Felültem az ágyamban és nyújtózkodni kezdtem. 

 - Jobb reggelt, Niall.

 - Ennél csak jobb lehet.
Igaza volt. A mai nap totális katasztrófának ígérkezett.
 - Niall, mi a francot fogunk mondani Joenak?
 - Szerintem mondjunk el neki mindent.
 - Mindent?
 - A menedzserünk, egyszer úgyis megtudja.
Nem mondott baromságot. Joe a nap huszonnégy órájában velünk volt. Taxit hívott, kaját rendelt, hotelszobát foglalt, interjúkat szervezett, minden olyat megcsinált, amire nekünk nem jutott idő. Ráadásul nagyon jól ismert minket. Nem sok időbe telt volna észrevennie, hogy Harry és Louis egy kicsit összekaptak. Egy kicsit nagyon.
 - Louis meddig akarja még nézegetni magát a tükörben? Biztosan azt csinálja.
Reggelente nem Niall volt a megtestesült kedvesség. Tényleg nem ártott volna sietni, ugyanis elmúlt tíz, várt ránk egy reggeli, és a négy órás próba, ahol a koreográfia nagyját be kellett gyakorolni. Fél tizenegykor Louis kilépett a fürdőből csurom vizesen, egy szál boxerben. Mi értelme volt felvenni, ha úgy is vizes volt?
 - Gondolom nehezedre esett volna megtörölközni.
Azt hittem, fel fog nyársalni a szemeivel. Niall tíz perc alatt letusolt, minden mást a koncert elöttre hagyott. Miután végzett, én is elkészültem. Nem sokat gondolkoztam azon, hogy mit vegyek fel, a próbára úgy sem mehettem csőnadrágban. A régi melegítőm mellett döntöttem. A reggelinél Joe már várt minket a szokásos öltönyében, farmerjában és tornacipőjében. Sohasem öltözködött kirívóan, jobban szeretett a háttérben maradni, hogy tegye a dolgát. A legtöbb rajongó nem is tudott a létezéséről. Harry alíg észrevehetően köszönt Louisnak, aki még csak nem is viszonozta azt. Halkan felnyögött, majd csoszogva leült egy félreeső asztalhoz. Utána akartam menni, de Joe elkapta a vállam.
 - Valami történt. Harry és Louis általában egymásnak ugranak és smárolósat játszanak.
Fél perc kellett neki. Diszkréten intettem Niallnek, aki hamar megértette a célzást.
 - Ki vele.
 - Tudsz Eleanorról és Harryről, ugye?
Kihúzta magát, és szaporán vette a levegőt. Reméltem, hogy nem egy újabb titkot akart megosztani, hanem csak őt is megrázta a dolog. Nem tudtam volna még többet elviselni.
 - Igen - megköszörülte a torkát.
 - Haladhatnánk Liam? Éhes vagyok, és hívogat a reggeli.
Niall megértő is tudott lenni, ha akart. Ez nem tartozott azok közé az alkalmak közé.
 - Menj, megoldom nélküled is.
Kínosan érezte magát, úgyhogy gyorsan elrohant.
 - Louis megtudta, hogy Harryvel csalta meg Eleanor.
 - Tényleg?
Vagy csak tetette, hogy meglepődött, vagy csak nem fejezte jól ki az érzelmeit. Egy kis szünet után folytattam.
 - Eleanor terhes.
Ledermedt. Óvatosan leült a hozzá legközelebb álló székre, és halkan kopogni kezdett a telefonján. Vártam, hogy megszólaljon.
 - Kitől?
 - Nem tudom.
 - Mi lesz így a bandával?
Mintha a számból vette volna ki a szót. Jobb volt nem belegondolni.
 - Ha nem teszitek magatokat túl ezen, nem húzzátok sokáig.
Joe mindig is kimondta a véleményét, de ilyen helyzetekben jobban tette volna, ha inkább elhallgat. A telefonja megcsörrent. A hangos csipogás visítva mászott a fejebe. Megvártam, amíg letette. Üres tekintettel bámult rám, a gondolatai mérföldekkel odébb jártak.
 - Joe? Mi lesz a mai program? - ébresztettem fel.
Megrázta magát, egy vigyort varázsolt az arcára, és egyszerűen otthagyott.
 - Hé, mindenki! Egy óra múlva próba a hotel tornacsarnokában!
A srácok bólintottak. Rám kacsintott, majd kabátját, sálját és sapkáját felkapva kilépett a dermesztő téli hidegbe. Furcsábban már nem is viselkedhetett volna.
 - Havazik! - ugrott fel Niall az asztaltól.
Mindannyian ujjongani kezdtek, Louis kivételével. A reggelije felé görnyedt a távoli asztalnál. Felettébb érdekesnek találta a bacont és a tükörtojást.
Mire mindenki befejezte a reggelit, felment a szobájába, melegítőbe öltözött, és a tornaterembe ment. Én a kedvenc melegítőmben jöttem reggelizni, így volt lehetőségem élvezni a hóesést. Megszállottja voltam, elvarázsoltak a különbözőbbnél különbözőbb hópihék, ahogy lassan szállingóztak le, egészen a földig.


A próba unalmasan telt el. Máskor ökörködtünk, de most feszült volt a hangulat, és csak túl akartunk esni rajta. Nem voltunk nagy tánctehetséggel megáldva, így a legegyszerűbb koreográfiát tanították be. Körülbelül abból állt, hogy a szólónál előreléptünk, addig a többiek a háttérben egy kis mozdulatsort benyomtak, a refrénnél pedig egyszerre valami egyszerűt táncoltunk.

ZAYN

A hajam teljesen szétjött a próba alatt, de jobban lehangolt az, hogy még mindig nem tudtam táncolni. Az Inbetweeners dance meg viszonylag ment.

 - Zayn, haladj már! A fodrász meg a stylist elrendez majd!

 - De sosem olyanra csinálja a hajam, amilyenre szeretem, a stylist meg csúnya pulcsikat választ.

Harry lassan vett levegőt. Ezzel jelezte, hogy kifáradt.

 - Sietek, jó?

 - Fél óránk van még!

Már a helyszínen voltunk, pontosabban az öltözőjében.

 - Niall, viselkedj már!

Kiabált rá Joe. Ő volt a legnagyobb díva a fellépések előtt.

 - Nem tetszek magamnak! Új cipő és nadrág kell! És fénylik a bőröm!

Ez már nekem is sok volt. Liam és Harry feladták, inkább futottak egy-két kört a folyosón. Így vezették le  feszültséget.

 - Jól leszel! Hagyd már! - nyugtatta Louis.

Niall ráhagyta. Felállt, mellém lépett, és ledobta elém a hajzseléjét, ami hangos puffanással esett a pipereasztalra.

 - Lődd be hajam.

 - Igenis, uram - engedelmeskedtem neki.

 - Így már jobb - állapította meg, amikor befejeztem a remekművem.

Úgy nézett ki, nem indul majd el egy újabb hisztiroham.

 - Srácok, be kellene énekelni, nem? - hirtelen Liam termett mellettünk.

Ő volt az, aki ilyen helyzetekben visszarángatott minket a valóságba.

 - Ma-ma-ma-ma-ma-ma - kezdte a skálát Harry, mi pedig kánonban csatlakoztunk hozzá.

Tíz perc kornyikálás után újra Joe jelent meg. Nem tudtam nem észrevenni, ahogy Harryre, majd Louisra nézett. A bizonytalanságot a szemeiben, ahogy félt valamitől. Mit titkolt el előlünk?

 - Igyekezzetek, tíz perc múlva kezdés!

A színfalak mögé tuszkolt minket, ahonnan hallani lehetett a lányok sikítozását, és tapsolását.

 - Én félek! - nyöszörgött Louis.

 - Elég már! - biztatta Liam.

A percek éveknek tűntek. El kellett hallgatnom a többiek hülyeségeit, amik ilyenkor nem voltak pozitív hatásúak.

 - Oké, bementek!

Joe meglökött minket. Sorban Harry, Liam, Louis, Niall, végül én léptünk a színpadra. A tömeg őrjöngött.

 - Hello Liverpool! - kiáltottuk egyszerre, majd az az első dal következett, a One Thing.

A rajongók végigénekelték.

Minden jól ment, addig, amíg nem tartottunk egy kis szünetet, és random dolgokról beszéltünk.

Néhányan elkezdtek kiabálni, és hamarosan az egész stadium velük tartott.

 - Larry Stylinson! Larry Stylinson! Larry Stylinson! 

Harry és Louis zavartan egymásra néztek. Gyerünk már! Legalább egy ölelést! Sürgetően néztem rájuk. Nem reagáltak. Liam előrelépett, és lecsitította a közönséget, azonban ők valami nagy produkciót akartak látni.

Csóváltam a fejem. Mégis mit adjunk elő? A banda romokban állt.

 - Ki akarja hallani a Cry me a river-t? - improvizált.

Sikítani kezdtek. Liam ezt a dalt énekelte a válogatóján, de koncerten még soha. Elképedtek, senki sem szólalt meg. A hangja betöltötte a légkört, hirtelen mintha egy másik korszakba csöppentünk volna bele. Nem illett az összképhez, mégis tökéletessé tette azt. Nem hallottam még így énekelni, olyan más volt.

Ezek után már könnyű volt folytatni a koncertet.

A végére teljesen kimerülünk. Beültünk a buszba, ami elfuvarozott minket a hotelbe, onnan Harryvel a szobánkba rohantunk.

 - Ez eszméletlen volt! - ugrált az ágyon.

 - Ne az enyémen! Tűnés le!

Nem sokat értem el vele, úgyhogy megfogtam a nadrágját és lehúztam.

 - Engem nem zavar - vont vállat.

 - Nem így akartam. Gyere le!

Makacs fejet vágott és keresztbe tette a kezeit.

 - Addig letusolok.

Levetkőztem, már majdnem a kádba ültem, amikor Harry hívott.

 - Zayn! Gyere gyorsan, ezt látnod kell! Gyanítanak valamit.

Magamra csavartam egy törülközőt és mellé ültem. Az iPhonját nyomta a kezembe.

 - Nézd a Worldwide trendseket! - tette hozzá.

Elolvastam a legelsőt.

#MiVanStylinsonnal?

Hello:) Kicsit későn, de itt a 12. fejezet. Véleményeket:) Carmen&Mimi :) xx