7. fejezet

LIAM

Arra ébredtem, hogy mindenem zsibbadt, főleg a karom, amin Danielle feje pihent. Így nem is csodálkoztam. Még minimum öt percig feküdtem, és csak néztem a plafont, miközben rengeteg dolog kavargott a fejemben: Harry, Zayn, Louis, és hogy mennyi lehet az idő. Óvatosan kimásztam Danielle alól, nehogy felébresszem, majd a nappaliba indultam, ahol Niall TV-zett.

 - Jó késő délutánt, Csipkerózsika! - köszöntött jó hangosan.

 - Shhhh! Danielle alszik.

 - Most keltél?

 - Nem, alva járok. Mennyi az idő?

 - Este fél hét. Jó sokáig aludtatok. Vagy amit csináltatok.

 - Ha-ha-ha. A többiek? - úgy tettem, mintha nevettem volna.

 - Zayn szerintem pakol a turnéra...

 - Azt nekem sem ártana.

 - Folytathatom? Köszi. Harr...

 - Nem, nem folytathatod.

 - Ez nem vicces!

Utálta, ha belevágtak a mondataiba, én meg szerettem ilyenekkel idegesíteni.

 - De igen, az. Jól van, folytasd.

 - Harry fél négykor kijelentette, hogy elmegy aludni, de inkább csak zavarában.

 - Hogy-hogy zavarában?

 - Nem tudom. Össze-vissza dadogott, aztán bement a szobájába.

 - És Louis?

 - Kiment a garázsba csokit keresni. Ott volt minimum húsz percig, aztán vörös fejjel leült mellém, és azt mondogatta, hogy valaki megette, majd újabb húsz perc múlva szó nélkül beviharzott a szobájába. Komolyan mondom, úgy viselkedik, mint egy tinilány.

 - Niall. Most szakított a barátnőjével, aki megcsalta. Ez így természetes.

 - Lehet. Amúgy rendeltem pizzát. Maradt három szelet, kérsz?

 - Hozzad, baromi éhes vagyok.

Niall felállt, és egy perc múlva visszajött három hatalmas szelet pizzával. Leült, és kapcsolgatni kezdte a TV-t.

 - Ez finom - állapítottam meg.

 - Tudom.

Éppen a zenecsatornákhoz ért, amikor az egyiken épp a What Makes You Beautiful ment. Felugrott, a tányért majdnem kiverte az ölemből, és énekelni kezdett.

 - BABY YOU LIGHT UP MY WORLD LIKE NOBOODY ELSE - ordibált, és elkezdett felráncigálni a kanapéról.

Megadtam magam, hagy szórakozzon.

 - THE WAY THAT YOU FLIP YOUR HAIR GETS ME OVERWHELMED - csatlakoztam.

 - BUT WHEN YOU SMILE AT THE GROUND IT AIN'T HARD TO TEEEEELLL!

 - YOU DON'T KNOW OH OH, YOU DON'T KNOW YOU'RE BEAUTIFUL - énekeltük egyszerre.

Úgy döntöttem, hogy a dal többi részére inkább leülök, és röhögök Niallen.

Mindenfelé ugrált, a dal végéig fel sem tűnt neki, hogy már rég nem éneklek. Amikor észre vette, mérgesen rám nézett, majd kijelentette:

 - Még mindig nem tudom megszokni, hogy mi megyünk a TV-ben. Hihetetlen.

 - Az. Nehéz megszokni. Tudod mit? Megkeresem Louis csokiját, hátha jobb kedve lesz.

 - Tőlem - vonta meg a vállát.

Elindultam a garázsba. Minden dobozt átnéztem, néhány kivételével. Az egyiket kinyitottam, és egy rakat újságot találtam benne, amin Harry smárolt egy lánnyal. Közelebbről is megnéztem, de nem akartam elhinni, amit láttam. Niallhez rohantam, hátha megerősít abban, hogy az a valaki nem Eleanor.

 - Niall! Ezt nézd! - nyújtottam neki oda az újságot.

 - Mi a...? - majdnem félrenyelte a pizzát, amit nekem szánt.

 - Ugye rossz a szemem, és ez nem Eleanor?

 - Akkor egyformán rossz a szemünk. És az ott Harry?

 - Igen.

 - Akkor erre utalt Zayn? Hogy nem csak ő a hibás?

 - Nem tudom. De akkor most mind a ketten?

 - Reméljük, nem. Hogy tehettek ilyet? Ezt nem hiszem el. A bandára nem gondoltak?

 - Nem valószínű. Most a legfontosabb az, hogy Louis ne tudja meg.

 - Egyetértek.

 - Most megyek inkább elkezdek pakolni, neked is kellene. Holnapután turné - tájékoztattam.

Bólintott, de tudtam, hogy úgyis mindent az utolsó pillanatban fog elintézni.

Bementem a szobámba, ahol Danielle már ébren volt. Látta, hogy zaklatott voltam. 

 - Mi történt? - kérdezte.

 - Mostmár tudom, miért veszekedtek Zaynék.

Leültem mellé, és elmeséltem neki mindent, mielőtt visszament volna a saját lakására. 

HARRY

 - Harry, Harry, Harry! Kelj már fel! - rontott be az ajtómon Zayn.

Már aludni sem lehet?

 - Kelj már fel!

Magamra húztam a takarót. Én aztán ki nem mászom innen.

 - Beszédem van veled.

 - Ki vagy te, az anyám?

 - Reggel tíz óra van. Több, mint tizenöt órát aludtál.

 - Az nem lehet.

Ránéztem az órára. Igaza volt. Felpattantam az ágyból.

 - Jézusom, szörnyen nézel ki - állapította meg. - És muszáj volt meztelenül aludnod? Ez gusztustalan. Takard el magad.

 - Én aztán nem. Takard el a szemed te.

A fiúk már megszokták, hogy szokásom meztelenül rohangálni, de lehet, hogy néha az agyukra mentem vele.

 - Csak öltözz fel. A konyhában megvárlak.

Becsukta az ajtót. Gyorsan felhúztam egy boxert és egy köntöst, majd Zayn után mentem. Mi lehetett ilyen sürgős?

 - Liamék? - kérdeztem.

 - Louis reggel elment, azóta nem láttam, Niall és Liam pedig kivitték Daniellet a repülőtérre. Valami fellépése lesz Amerikában.

 - Akkor egyedül vagyunk?

Kérdeztem, miközben kivettem a szekrényből a kedvenc tányérom, müzlit és a hűtőből tejet.

 - Igen. Tegnap megvetted az újságokat?

 - De hát este még átmentem, és mondtam hogy igen. A garázsban vannak a lezárt dobozban - forgattam a szemeim.

 - Épp ez az. A doboz ki van nyitva.

Majdnem kiköptem a tejet.

 - Tessék?

 - Ki van nyitva. Valaki megtalálta.

 - Ugye nem Louis? Mi van, ha ezért nem jött még haza?

 - Nem megmondtam, hogy ne a garázsba tedd? Tehetted volna az ágyad alá, vagy vihetted volna el a szeméttelepre. De nem, neked pont oda kellett tenni.

 - Nagyon remélem, hogy nem Louis találta meg.

A vérnyomásom az egekben lehetett. Már bele sem kellett volna kezdeni ebbe az egész Eleanoros dologba. Idióta, idióta, idióta!

 - Én találtam meg.

A hang felé fordultam, és Liammel találtam szembe magam.

 - Liam. Megmagyarázom.

Közben Niall is megérkezett. Remek, bárcsak megnyílt volna alattam a föld.

 - Harry, ne is fáradj. Tudjuk. Tudunk mindent - a szemei mintha villámot szórtak volna.

 - Niall, Liam, én...

 - Mégis mit gondoltál? Hogy nem tudjuk meg?

 - Én nem akartam ezt!

Mindenem remegett.

 - Akkor mit akartál? Louis a legjobb barátod volt! Hogy volt képed még vigasztalni? Hogy volt képed betenni a lábad ide, és nyugodtam müzlizni?

 - Én...

Nem tudtam folytatni, elcsuklott a hangom.

 - Elmondunk mindent. De Louis nem tudhat róla.

Hálás voltam Zaynnek, amiért kimentett. Képtelen voltam megszólalni, egy hang sem jött ki a számon.

 - És még egy feltétel. Harry most kimegy a szobából - próbált kompromisszumot kötni Liam.

 - Erre nincs szükség.

 - De igen. Beszélni úgy sem tud, addig szépen elpakolja az újságokat.

Bólintottam. Ahogy kiléptem a konyhából, becsuktam az ajtaját, és a nappaliba mentem. Le kellett ülnöm.

ZAYN

Harry kiment. Rajtam állt a sor, el kellett mondanom mindent Niallnek és Liamnek. Talán jobb is, hogy nem volt ott. Néhány dolgot még ő sem tudott...

 - Akkor azt mondod, hogy te találtad meg a dobozt? - néztem Liamre.

 - Igen.

 - Nem volt kibontva?

 - Honnan tudjam? Nem arra figyeltem, de nem hiszem. A teteje be volt csukva.

 - Akkor Louis nem látta - könnyebbültem meg.

 - Hallani akarunk mindent.

 - De előtte ígérjétek meg, hogy nem fogja megtudni! Akkor mindennek vége lenne.

 - Becsszó - tették mellükre a kezüket. - Esküszünk, csak mondd már végre.

Összeszedtem a gondolataim, hogy mit is kellett mondanom. Honnan kezdjem?

 - Ez olyan mint egy kivégzés - sóhajtottam.

 - Az lesz, ha nem mondasz semmit - jegyezte meg vigyorral a száján Niall.

De cinikus itt valaki. Leültem a székre, vettem egy nagy levegőt és nekikezdtem a mesélésnek.

 - Minden a szülinapi bulidon kezdődött, Liam, augusztusban. Louisnak meg pont közbejött az a családi dolog, már nem is emlékszem mi volt az.

 - Baleset - egészítettek ki kánonban.

 - Az most mindegy. Az a lényeg, hogy Eleanor ott volt. Harryvel beszélgetni kezdtek, sokat ittak, berúgtak, majd egyszer csak eltűntek, bár akkor még nem sejtettem, hogy lett volna valami köztük. Valamikor október végén Niall elutazott, Liam Daniellelel randizott, én pedig moziba akartam menni, de félúton visszafutottam, mert feltűnt egy hatalmas rajongósereg. Visszarohantam a házba, és ledobtam magam a kanapéra. Beszélni akartam Harryvel, de amikor benyitottam a szobájába, ott találtam Eleanort is.

 - Ne is mondd, hogy mit csináltak... - vágott közbe Niall.

 - Nem is akartam.

Rágondolni is szörnyű volt.

 - És utána?

 - Utána - folytattam - kirohantam a szobából, emészteni. Pár perc múlva Eleanor felöltözött, és kirohant. Még csak nem is sajnálta, hogy rajtakaptam őket, inkább mosolygott. Az első gondolatom az volt, hogy el kell mondanom Louisnak. Nemsokára Harry is kijött. Teljesen kétségbe volt esve, és könyörgött, hogy tartsam titokban. Végül nem mondtam semmit. Azt hittem, hogy ennyi elég volt nekik, de azóta is találkozgattak, én pedig fedeztem. Gondolom, ezért gyanakodtatok rám. Ennyi.

Pislogtak, eléggé meglepettek voltak. A helyükben én sem hittem volna, hogy Louis legjobb barátja lesz a hunyó.

 - És miért fedeztél?

 - Az már nem rátok tartozik.

 - Szerintem igen - erősködött Niall.

Várakozóan néztek rám. Egyszer úgyis megtudták volna.

 - Szeretem Eleanort.

Haaaaali! Remélem tetszik, megpróbáljuk holnap hozni az új részt :) Mimi :) xx